Kovács Benjámin

Ö.B.Ö.L

Amikor esik az eső...

„Először is ajánlom a könyvet Stephen Kingnek aki ösztönzést adott remek műveivel..remélem ezt a könyvet is olyan élvezettel fogom írni ahogy olvastam őt…
Mielőtt belefognék egy rövidke dolog az egész elejébe. Csak,hogy mindenkinek világos legyen,a könyv nem fog hasonlítani Stephen King műveihez,persze valaki mégis észre fogja venni a pszichés félelmet,mert igenis ezt célzom meg vele.
Silver C.o.v.e nem létező város, bár mégis Colorado,hát igen valahogy vonz az a környék..
Valójában semmi olyan dolog nincsen benne ami megtörténhetne igazából,de egyvalami biztos:”Az eső az valódi”

Az utópia ,a szó eredeti, legszűkebb jelentésében olyan átfogó társadalomelméleti-államelméleti elképzelés, amely az adott korban megvalósíthatatlannak látszó, eszményi társadalmi berendezkedést rögzít. A kifejezés Morus Tamás Utópiájának, 1516 címéből származik, de e mű előzményei már az ókorban megtalálhatók; a legnevezetesebb közülük Platón Állama. Ismertebb utópiák Francis Bacon Új Atlantisz című értekezése és Campanella Napállam című társadalomfilozófiai dialógusa. Nagyon nehéz azonban meghúzni a határvonalat a teoretikus és szépirodalmi utópiák között, ráadásul e művek műfajbesorolása is szerteágazó.

Oroszország,1978,december 5.

Az orosz kormány sokáig tartotta titokban az „Other New York” programot ami eredetileg egy C2-es baleset következménye volt. Így a voronyezsi COVE állomásokat és fiktív városokat megszüntetve egy Amerikai várost létrehozását tervezték. Ehhez egy olyan emberre volt szükség aki okos,művelt,talpra esett és rendíthetetlen volt. A világháború után Dr.Friedrich Steinmant kérték meg az orosz C2 program tovább fejlesztésére. Egy C2-es reaktorhiba következében az adott város amely Colorado államban COVE néven fut,olyan nukleáris ,radioaktív sugárzást bocsájt ki amely hallucinogén,kábító hatású,a valamint rákos sejteket újra éleszti. Az adott várost az orosz kormány űrkutató programjának segítségével eltüntették. Egy műhold bocsájt rá olyan „nap energiával működő burkot” amely tulajdonképpen” invizibilissé” ,vagyis láthatatlanná teszi COVE-ot. A Colorado állambeli eltűnéseket egy indián „mente-mondával” akarta fedezni az amerikai kormány úgy,hogy a világon mindenki tudjon a legendáról. Így a legenda örökre fennmaradt még a C2-es programhiba után is 60 évvel. Az adott program akkor marad csak titokban és működik tovább a C2-es vizsgálat,ha embereket juttatnak az „Other New York”” típusú városokba világszerte.

Az út

2008.nov. 18 Colorado Állam. Este 6 óra.

Megígértem Sharonnak ,hogy elmegyek hozzá Vailbe ,de csak is azért mert a hálaadás az hálaadás. Nincsen kedvem Sterlingből Vailbe utazni azért mert apáék rendszeresen hálaadásnapi vacsorát csinálnak,és nekem mint apa utáni férfinak egyszer legalább kötelességem részt venni rajta.
Régebben kb.6-7 éves lehettem olyan koromban mindig kötelező volt Vailbe utazni anyáékhoz,mert bár apa nincsen vele beszélő viszonyba mióta elváltak,de nem is az izgat igazából,hogy beszélnek e-vagy sem.Ám ha még nem is köszönnek egymásnak, és csak is azért vesznek részt a vacsorán mert hagyomány akkor ne hívjanak el,mert semmi kedvem elutazni,pláné nézni ahogy fárasztják egymást.
Volt mikor egész jóban voltak, még köszöntek is egymásnak
Kb. 10 éve, hogy elváltak, de nem is zavarna különösebben, ha nem cseszegetnék egymást a hülyeségeikkel.
- Elvileg itt most balra kéne fordulni, de nem tudom, hogy a térkép mit mutat:
Vail…Vail..v megvan!”Vail 50 km még.
Lassan már 3 órája utazok, de úgy látszik itt senkinek nem elég az utazás.
Csak azt nem értem, hogy ha ballra kell fordulni,és ki van írva a rohadt térképre,hogy Vail” akkor mi a francnak mutat a tábla egy piros x-et.
- hmm..lehet,hogy valami jelzés egy vadászterületre vagy ilyesmi.
Emlékszem, régebben mennyit vadásztunk a tőlünk nem olyan messze lévő burlingtoni tónál.
Lehet,hogy mondjuk horgászni kellett,volna de apa utálta, és nem is nagyon hozom szóba,bár nem lőtt a 10 év alatt egy állatot sem(talán pár galambot)de nem zavart különösebben,mert legalább autóztunk egy jót.
- Áh,. itt kezd kicsit hepe-hupás lenni az út.
Nem emlékszem arra,hogy mikor jártam erre utoljára,talán még 85-ben mikor Denverbe mentünk a karácsonyi vásár idején.
Nagyon sok ajándékot vettünk,nálunk bizony nagy felhajtás volt a karácsony,mindig Luis bácsikáméknál töltöttük Denverben és Carol néni mindig sokat főzött meg sütött.
Olyankor együtt volt a család,sajnos régen láttam már Sied-et meg Ash-t ,de talán már nekik is saját életük van,megvan a saját gondjuk..
Sied azt mondtam eljön Sharonékhoz, mert hálaadás nálunk, mint a karácsony is a megbocsátás és a szeretet ünnepe maradt.
Ash el van tájolva, már lassan 6 éve annak, hogy nem láttam,de anya mesélt róla,1 gyereke van a felesége meghalt Cansas-ben. Azt mondták rákos volt és már nem tudtak rajta segíteni.
- Na! Megint egy tábla, nagyszerű, most hogy igazodjak el a világban, ha a tábla is és a térkép is mást mutat.
Elvileg Bouldert már elhagytam,akkor még pár kilométerre kéne lennie Vailnek.
Ám a tábla ismételten ellenkezik .
Oh..kiszállok
na hol vagy Vail? Vail.vail,va, na megvagy!
Akkor még 10 kilométer. Az könnyű lesz,szinte semmiség. Akár el is sétálhatnék.
„De minek,ha itt az autó?!”
Na beszállás és tovább..nem pazarolhatom az időt.
8:35 van,remek akkor még időben vagyok,az a 10 kilométer már nem oszt nem sz…
- Hát ez meg micsoda????????- Állok meg egy hatalmas tábla előtt ami nyíl alakú,és vélhetőleg diófából faragták.
„SILVER C.O.V.E”- Íródik a táblán
Nem értem,ennek nem kéne itt lennie
Elég vicces egy nyomorult tábla,aminek semmi köze a valósághoz…Azt nem értem igazából,hogy hol van Vail?Mert hát elviekben már Vailben kellene lennem,de valamilyen okból fogva mégsem vagyok ott,hanem egy idióta baszott tábla áll előttem amire az van írva,hogy C.o.v.e.- aminek természetesen semmi értelme.
Tehát ebből kellenem kerekíteni valamit…
Talán felhívom..nem, nem szabad egyből a családra támaszkodni amint valami probléma akad.
Ha mindenki rendesen odatévedt, akkor énis odafogok..valahogy…
Jajj, nem kéne rémeket látnom, persze hogy odajutok, nem hiszem, hogy pont egy nyamvadt tábla fogja megakadályozni a „családi vacsit.”
Csak jussak ki innen szépen lassan.
Most beindítom az autót és amint elforgattam azt a rohadt kulcsot minden rendben lesz és elindulok a Cove nevű tábla felé ami majd szépen levisz Vailbe. A másik lehetőség,hogy felhívom apát,hogy itt állok Boulder és Vail határán és ugyan jöjjön már ki értem…jajj hülyeségeket beszélek,hát persze,hogy hülyeének is fognak nézni ha a második lehetőséget fogom választani.
Úgyhogy sajnos nem támaszkodhatok folyton valakire,így szépen beindítom a rohadt autót és eltűnik az életemből a rohadt tábla is és nyugodtan elindulok Cove..izé Vailbe és rendesen eltöltjük együtt ezt a szép hálaadási ünnepet a családommal.
Hát igen… szép kis tervek egy 27 éves férfi szájából, aki majd behugyozik egy utcatáblán.
Okosabb lenne elindulni inkább ahelyett, hogy pofázok folyamatosan….
(dörrenés) azt ne mond,hogy be sem indulsz…(beindult)
- Na végre!
Uh, már 9 óra? Ennyit elcseszegetem itt azzal, hogy megnézzem hol vagyok?!
Na, mindegy ezen már kár gondolkozni...(csörrenés)
- Igen, tessék?
- Sam te idióta!
- Igen apa én is szeretlek…
- hol vagy már, anyád halálra aggódja magát, Sharon és a gyerekek már esznek. Azt ne mond,hogy egyszer kérek tőled valamit és abban is reménytelen vagy?..
- csak elmondanám, hogy tavaly..- De a mondatot már nem tudom befejezni…
- Haló?Haló?Apa?
Na ez bedöglött,tudtam,hogy vennem kell új aksit,már akkor gyanús volt az egész amikor akadozott az elején a vonal.
De nem törődök vele most, nincsen rá kedvem sem..meg időm sem.
Az autóm egy Renault Logan ,nem igazán tudom hányas gyártmányú, és hogy miket tud,mert őszintén nem is érdekel és eredeti szakmám az valójában ügyvéd. Én jogot tanultam nem autómodellező vagyok vagy szerelő.
Semmi közöm a mechanikához vagy a gépi technikához.
Persze apán hajthatatlan. Folyamatosan tudja mondani, hogy bezzeg ő itt végzett meg- ott végzet,meg hogy gépműszerész…meg hasonlók.
- Kit érdekel?
Az ügyvédi szakma kiváló,a jogi egyetem nehéz,kemény munkát és embert igényel. Nem lehet lébecolni ott és végig bukdácsolni tárgyakból.
Bár,ha jobban meggondolom polgárjogból és pszichológiából nekem sem voltak túl jó jegyeim ,de egy 2-3-mal át tudtam csúszni.
De kár ezen vesződni most,az a lényeg,hogy megvan a diplomám, amit apám képébe vágtam, miután kiosztották:nesze neked gépi műszerész”
Azóta „utál”.
- Ohhhh, nagyszerű (esik az eső) még az eső is, akkor már miért nem szakad rám az a kibaszott ég??(hangos dörrenés,csattanás,villámlás,égzengés,magyar megpillantok egy várost a semmiben)
- Egy város?
Nem is emlékszem, hogy Vail ilyen nagy lett volna? Átépítés volt vagy…
Nem….nem volt semmilyen átépítés sem pedig új épületek… aztán rájövök.
- EZ NEM VAIL!!!!!- kiálltok fel,miközben a felettem ülő verebek egyből más ágra szállnak.


Silver C.o.v.e.


Nem értek semmit, egyszerűen ez egy rossz álom, nem tudok felébredni, összegyűlik bennem harag, bánat, félelem, de öröm, öröm az nem.
Mi ez a hely?
Mik ezek a felhőkarcolók?Mi a franc ez a hely?
Vail…vail nem így néz ki!
Vagy csak mert régen voltam már itt?
Igen,lehet. Nézzük a dolgok pozitív oldalát,nem kell egyből abba vágni,hogy rossz helyen vagyok.
De mégis van egy rossz érzésem,hogy ez nem Vail és Vail nincs is a térképen és „Vail nem is létezik”-de ezek csak olyan képzetek amiket bemagyarázok…de mégis szenvedtet a gondolat…
- Azt hiszem leparkolom a kocsit itt, és szépen besétálok a városba minek neve…
SILVER * COVE.- Látszik a táblán
Érdekes kis tábla,egyszerű tábla, amiket a western filmekben használtak.
De a város modern, nagyon is modern.
Azt hiszem megkérdezek valakit, hogy nem tudja hogyan lehet eljutni Vailbe ,mert az igazság az,hogy vágyok a családomra..Lassan belépek a város kapuján,amit vasból építettek,majd végigmegyek egy hatalams utcán,amelyekből kis utcák nyílnak,majd azokból még kisebbek.
„s. street.”- Ez meg milyen hülye név…s utca..egyszerűen borzasztó kreatív lehetett az aki ezt kitalálta.
De most veszem csak észre… itt nincsenek autók?
Basszus,a világ talán egyik leghatalmasabb város ami természetesen nincsen a térképen,és nincsenek autók itt…
Akkor hogy a francba jutnak el vailbe?
Olyan ez a hely mint egy kísértet város,szinte megőrjít előre az,hogy nincsen itt senki és semmi.
Jó, most biztos az lesz,hogy előbukkan egy öregember és fiatal és egy nő akik a gonosz szörnyek ellen harcolnak akik valójában emberek de zombivá változtak…vicces. Ez nem egy Stephen King film…
Van pár ilyen hülye képzetem, amik befolyásolják azt,hogy valójában tele van a város. Csak még azt nem tudom,mivel van tele.
Csak biztos, tilos a közlekedés”””akkor miért vannak utak?
Az a gond,hogy az egész hely engem halálra idegesít, és ha tovább fogok sétálni esküszöm öngyilkos leszek.
Hmmm „c. street.”- Még lehet,hogy van pár ilyen hülyeség.
- Uhuhhhhhh ez a rohadt eső….már legalább egy órája esik itt,de különös,hogy amint beérek ebben a geci városba,egyből elkezd esni az eső.
Érthetetlen.
Biztos van benne logika de, végtére én csak ügyvéd vagyok.
De ez már szinte zuhog… ha nem dörögne közbe az ég még egész elviselhető lenne.
„V street,O street,I street,E street”- Csak haladok el ezek mellett az idétlen utcák mellett.
Komolyan, filmbe illik, ami itt van,ha Steven Spielberg nem filmesíti meg én tökön szúrom magam. Már ha egyszer hazajutok,és lesz időm a sajtó elé tárni. Ám előbb mindenképpen a boulderi elmegyógyintézetbe kerülök…
Mert ez a tébolyda…
- Ááááhh! Egy pad!!!végre valami jó is. Sőt ez egy busz…buszmegálló.
Ha van itt buszmegálló, akkor van busz is és ha van busz akkor van ember aki vezeti,és ha van egy rohadt ember akinek van kibaszott busza,akkor elbír vinni Vailbe..
Istenem… milyen elmés eszmefuttatás volt ez,csak kár egy csepp sem igaz belőle.50% esélyem van…
De úgy látom ha jobban fog erősödni a kurva eső akkor csökkeni fog az-az 50…
De úgy látom jön valami fajta jármű..

- jármű?Jármű!!!!!Hahóóóó!!!!!!!!!Itt vagyok!!!!!!Ez egy busz jármű!!!!
Jármű…jármű!!!!
Megáll. Megáll!!!!Na nyissa már ki valaki azt a rohadt ajtaját a kibaszott busznak…!!!
(kinyílt az ajtaja)
- Jó napot!
- Jó napot kívánok!!- Köszön vissza egy kövérebb termetű,rövidszakállas,munkaruhás idegen.- Most ne köszöngessen, hanem mondja meg, hogyan tudok eljutni innen Vailbe , ugyanis Boulder határán vagyunk elvileg és..
- Ne álldogáljon az esőbe jóember,de ha álldogálni akar felőlem azt is tehetjük. - Szólt közbe,és téríti el a szavakat másfele.
- Nem, csak azt mondtam,hogy éppen Vailbe..
(az ajtó becsukódik)
- Hé,,hát maga mi az ördögöt csinál??,Állj!Hé!!!Állj!(a busz elhajt)
- Jöjjön vissza Héééééé!maga baromállat!- Üvöltöm utána megázva,de nem áll meg a busz,és semmisem történik,csak megy tovább.
Szép kis vasárnap..mondhatom..este 10:04.
Legjobb lesz ha visszaindulok az autóhoz,és elindulok hazafelé,már miért mennék tovább?
Bebaszna, ha még egyszer visszajövök ide…
Legjobb lesz ha bekapcsolom a mobilomat ,annyira talán még működik,hogy üzenetet küldjek apáméknak,de valami eresz alatt,mert itt baszhatom a telefont..
(bekapcsolta,csörrenés,üzenet)
Üzenet?
„köszöntjük a Silver Cove-i telefonszolgáltatónál,a 2-es gomb megnyomásával a feltöltő menübe léphet,a 3-as gombbal átválthat a Silver cove-i- telefonszolgáltatóra,mert a régire már nem lesz szüksége. Köszönjük!”- íródott,le ez a fura üzenet,amire csak egy válaszom van.:
Mi a fasz?
Nem lesz szükségem?elég vicces,az lenne itt a slussz poén, még ha magától át is váltana,vagy ne adj isten még pénz is, lenne rajta.
- Most itt azt vártam, hogy történni fog valami…- szólok unalmas hangvételben magam elé
A Francba is, megyek vissza a picsába haza,majd otthon szólok anyáméknak,hogy nem tudták jelölni Vailt utcatáblán.
Majd megállok Denvernél vagy Bouldernél valami panzióban, és egy éjszakára ottmaradok.
Bár úgysincsen senki a városban,úgyhogy akár itt is maradhatnék.
Egy frászt! Majd ha meghülyültem talán…
Minél előbb el kell innen mennem…pofázás helyett már el is indulhattam volna…
(elindultam) Megyek gyorsan,majd egy embert pillantok, meg aki inkább fut felém,de nem tudom,hogy örüljek,vagy megijedjek. Ő is elvan ázva,és koszos,sáros a kabátja,és hosszúkás haja van.
Hát az meg ki
- Hé jóember! Jöjjön ide nem tudja véletlenűl , hogy tudok eljutni v…
- Samiuel Fear?- Szakít közbe az ismeretlen, aki tudja a nevem.
- Igen, miért? De.-majd elsötétül a világ, és semmit sem látok, egy erős ütést érzek az arcomon, majd a földre esek, és vége.


Nem bújhatsz el!


Halljál…halljál meg Sam….Előlem nem bújhatsz el!!!Előlem….
Sötétség, nagy, büdös sötétség,csak érzem ahogy elszivárog az arcomon a víz és a vér..vér?
Ja ,igen leütött valami 40 es fickó és úgyis érzem magam. Még a fémes ízt is érzem a számban..
- Sam! Sam kelj fel!- Szól kedvesebb hangon ugyanaz az „ürge”.
És lőn világosság,elégé vakít,de az autóm!
- Mit keresek itt az autómnál???- Kérdezem tőle.
- Sam!
Szentisten megvan a kezem kötözve .- Veszem észre.
- Sam!
- Mi van már?- Ordítok rá.
- Szervusz barátom. Bocs,hogy leütöttelek de máskép nem jöttél volna el ide velem..
- ide? Mármint a kocsimhoz?már miért ne?éppen ide…
De miért van meg kötözve a kezem?- Vágom félbe a mondatomat.
- Mert nem hallgatnál meg ha elengedve lenne…
- Hallgass meg barátom.
- Ki a picsa vagy te?,És mégis milyen jogon teszel ilyet?Amint kijutok innen egy életre elintézem hogy rács mögött rohadjál.
Majd egyszer csak hírtelen pofán vág.
- Úúhhh, ezt most miért?
- Mert hallgass meg kérlek!- Ordít velem
- Ray vagyok..Ray…nem tudom- Mondja értetlenül.
- Mit?
- A vezetéknevem,annyi ideje már itt vagyok,hogy egyszerűen elfelejtettem..- mondja gondolkodva.
- Ideje???mi a fenének vagy te egy ilyen rohadt,üres helyen?
- Nem értenéd meg,ezért kérlek,hogy hallgass végig Sam.
- Honnan tudod a nevemet?
- Mielőtt láttam van itt valaki ,feltörtem az autódat benne volt a személyid,meg valami pizza hot- nak a papírja.
Úgy látom ügyvéd vagy…
- Azóta itt vagyok,nem bújhatok el,nem mehetek el,mert ha mégis ellenszegülök, akkor végem van .Érted?
- Nem igazán tudom miről magyarázol itt,de megvan a story azt hiszem...
- És még az nem esett le,hogy mi a faszért kell itt lenned ebben a szertebaszott üres városban 20 éven keresztül?
De mindjárt leesik amint folytatod a mesédet, amit gondolom már jó ideje tanulsz valakinek, aki én vagyok. De hogy miért nem áll el ez a buzi eső azt nem tudom!!!- Ordítok vele.
- Nem fog!- Vágja rá.
- Micsoda?
- Az eső
- Mi van vele?
- Nem fog elállni, soha
- Na ne viccelj!
- Nézz az órádra!
- Látom november 27.mivan..ve……Úristen!
November 27?Hogy a francba?
- Szerinted esik egy eső 9 napon keresztül ?
- De nem az eső,hanem hogy nem lehettem itt 9 napig te idióta!Este 11 óra van.
- Reggel 9:45.
- Ne szórakozzál velem,mert eléggé ideges vagyok a kurva Vail miatt .
Nem hiszem, hogy akkora a távolság, hogy 9 napot utaztam.
- Hát nem is utaztál 9 napot.
Max 5 órát.
Silver Cove zuhataga tartott 9 napig.
- Zuhataga?- Kérdezek csodálkozva.
- Igen november 18-27 ig van a zuhatag napja, aki ebben az időközbe esik Silver Cove-ban nem talál a városban senkit!Egyszerűen nincs a térképeken olyankor Silver Cove. Kár is erőlködnöd.
Én maradtam. A többiek vagy öngyilkosok lettek,vagy nem bírták és kimentek az esőre!
- Esőre?
- Igen
- De nem hiszem hogy ha kimegy valaki az esőre akkor meghal..Ne nevetess!- Értetlenkedve vetem oda.
- Hát nem is nevettetlek.
- Aki öngyilkosság nélkül túlélte a 9 napot, az a világi esőt nem bírja.
- Magyarán ha bármikor is kedved támadna kimenni, belefogsz örülni és megölöd magad.
- Nem hinném, hogy ez ilyen könnyen menne, mert látom nem vagy olyan forró fejű,de nyugodtan.
Én kipróbáltam már többször, de mindig elkapott az eső!
Több mint 3 hónapot töltöttem el Springfieldben .
Aztán jött az eső.
Mindig megtalál,,nem tudok elbújni. Egyszer mindenhova elér.
Ezért visszajöttem ide ahol mindig esik az eső.
- De ez nem lehet! Lehetetlen! Ilyen nincsen!
- Fogadd el, hogy van.
Az esőt nem tudod megállítani, bárhol is legyél, az mindig elér!
Max. 3-4 hónapig fogod bírni. Minden este kopogtak a vízcseppek az ajtón, a gyerekeim nem tudák velem mivan.1 hónapot a Glenwood-i pszichiátriai osztályon töltöttem. Azt hittem kibírom ott.
Te sem fogod bírni, egy idő után mindenki visszajön.
Először is a kopogások,,,kopognak az ajtón,kinyitod és megtalál az eső,a víz.
Nyugi mert máshol nem jöhet hozzád el, nem fog a vízcsapból folyni, de megtalál az ajtón.
Ha a gyerekeid nyitják ki akkor nem lesz semmi.
- De én nem vagyok házas!
- Lényegtelen ,hogy mi vagy.
Megmondjam mi vagy most?
- Mi ? Hm ?- kérdezem kíváncsian.
- Az eső egyik kiválasztottja, sorsod örök félelem és egyedüllét, te vagy maga az eső következő nyomorult áldozata, semmi több.
Nem vagy képes beszélni sem hozzá,csak hallod,éjszakánként lecsalogat majd az ajtóhoz, és ha utolér,véged!
- Na én ezt nem hallgatom tovább .- Mondtam oda, majd felálltam a már félig kiengedett kezemmel együtt,és beugrottam a kinyitott autóba,és a fogammal a mostanára már teljesen kiszabadított kezemmel,elővettem a slusszkulcsot majd beindítottam,és köszönés nélkül elhajtottam Silver Cove-ból,és azt hittem vége lesz ennek a rémálomnak. Vajon ki ez az őrült? Mit akar tőlem?Valami utcai mutatványos?Engem akar szórakoztatni. Van egy olyan érzésem,hogy mesze állok ezektől.


Árnyék vagy!

Még kb.30 km Sterling. Az eső elállt.11:25.
Valahogyan nem hagy nyugodni,az amit Ray vagy ki a fene mondott.
Világosodik lassacskán az elmém…talán hülyének nézett,de igazából nem vagyok 100%-ig biztos abban,hogy csak hazugság volt és csak azért mondta,mert nem volt mit tennie és nem hiszem ,hogy engem akart pont szórakoztatni.
De mégis lehetetlen ,hogy egy térképen nem ábrázolt, nem feltüntetett Silver Cove nevű város legyen Boulder és Vail között…
Istenem!..mibe keveredtem édes istenem…Már csak az hiányozna ,hogy megint elkezdjen esni az a rohadt eső. Eléggé fáradt vagyok,de mindjárt beérek Sterlingbe és minden rendben lesz. Elmegyek lassan Sterling utcáin,s már beérve a városba,úgy tűnt ez is kihalt,majd a gyomrom felkavaródott a látványtól. Szerencsére,megpillantottam egy idős hölgyet,majd egy kislányt a közeli parkban,így nem féltem. Sorra jöttek az emberek az utcán,és már szinte el is felejtettem a Cove esetet.
Nem, sajnos nem tudtam megállni semmilyen panzióban,mert nem vagyok képes olyankor aludni amikor bármelyik pillanatban rám szakadhat az ég..
Istenem..Hülyeségeket beszélek..Fogjam fel emberi ésszel?Úgy is lehet?
Talán igaz az, amit mondott az a Ray nevű fickó.
„Árnyék vagyok”- Semmi más, egy szerencsétlen árnyék.
Egy legyőzhetetlen elemnek az árnyéka…tisztára bediliztem.
Legjobb lesz, ha megállok Fultonba,mindjárt megérkezek,de sterlingig nem bírom ki,hogy ne egyek.
Istenem..gyakorlatilag az örökké valóság várna rám egy gusztustalan Cove nevű városban ami egy átmeneti időzónában van Boulder és Vail határában….
Vicces,hogy magamat próbálom meggyőzni erről ,mikor még hívő sem vagyok.
A hálaadás az más,attól nem leszek hívő,hogy követem ezt a szokást…
Emlékszem gyerekkoromban egészen mástól féltem. Nem féltem az esőtől…
De most szinte hülyének néz mindenki…Mindenki?Hiszen senki sem tudja…
Senki…kivéve Ray-t..Hogy rohadjon meg.
Na!Nem fogom itatni az egereket,nincs rá időm és szégyellem is ,hogy emiatt bőgök…
(Elindultam a Fultonban lévő „rock and snack”- Nevű kocsma fele, ami pont a Reed st.-el van szemben.)
„ROCK AND SNACK”- istenem,hogy lehet ilyen egyszerű és ízléstelen neve egy kocsmának?
De most kár azon vesződni,hogy mi a neve…Nincsen jelentősége,csak egy név ami nem befolyásolhatja a kocsma értékeit…áh ilyenekről beszélek mikor be is léphetnék…
(belépek..a kocsma belülről fa berakású ,szép „COW” betűkkel van felírva minden,a kocsma neve ezüstözött berakással van ellátva és van egy hatalmas pult, mögötte italok és körülötte rengeteg szék és asztal ..)
- Szép napot Mr.-Szólt egy ember a vele ballra lévő asztalról.
- Jó napot.
Elnézést nem tudná megmo..
- Jöjjön ide!Ma mindenki az én vendégem,tudnilik ma van a feleségem 42. születésnapja.
- Köszönöm,de(Miért ellenkezek amikor nem kell fizetnem a piáért?)
Vagyis köszönöm!- Fejeztem ki hálámat,majd leültem.
- Aztán , mondja jóember idevalósi?
- Úgy nézek ki?
- Hát nem éppen,de Fultonban nincsenek állandó lakosok. folyton változik a környék és jön az a szörnyű „eső” is mindig.
Majd a szó hallatára megcsapott egy hideg levegő és olyan érzése volt mintha 1000 tűt szúrtak volna a fejembe
- Eső?- kérdezek vissza.
- Milyen eső?- kérdezett tudatlanul vissza.
- Hát azt mondta jön az a szörnyű eső.
Az emberek az asztalkörül elkezdtek hangosan nevetni.
- Nem mondtam én ilyet jóember! Maga halucinál !- Majd tovább nevettek.
- Ne vicceljen uram, világos… Áh hagyjuk.
- Furcsák ezek a városi népek, mint maga is…
Aztán honnan „gyütt”?
- Sterling. Keletre Bouldertől ami pont Silver…vagyis hát Sterling. Itt van a szomszédban,úgyhogy csak inni álltam meg.
- Rendben! Hée Luck! Wisekey-t az úrnak!
- Nem én csak egy sima…
- Ma nem!Ma mindenki az ÉN vendégem MR…
- Sam vagyok. Sam …
- Igen???Sam mi???
- Őő hát nem igazán tudom… bocsássanak meg! -Felálltam az asztaltól.
- Elnézést! Kirohantam a kocsmából.
Mi van velem?,Sam..Sam szedd össze magad,ez nem te vagy!!
Istenem még hogy eső!Hülye vagyok én?
Azt hiszem mindenkiről hogy pont az esőn jár az esze?
Még mit nem!
De mi a francért nem tudom a vezetéknevemet?
Sam..Sam..Sam..
- Sam!Hé Sam!- Jött ki egy férfi a kocsmából.
Az iratai! Elhagyta őket kifele rohanva.
- Áh, köszönöm!
- Szívesen.
Mi vonzotta így ki ide az „esőbe”?
- Az esőbe?- kérdezek idegesen vissza miközben törölgetem a gatyám szárát.
- Mibe???- kérdezett furcsán a férfi.
- Jah,semmii.
- Furcsa egy fickó maga Sam.- Majd elindult vissza a kocsmába.
- Na! Isten áldja!
- Köszönöm. Viszlát!
Legjobb lesz, ha elindulok haza és itt hagyom ezt a helyet a pokoli gondolatokkal együtt!Lassú léptekkel elindulok a kocsim felé,beülök,becsapom az ajtót és:
- Megköszönném ha végre elindulna ez az istenverte autó!!rohadt roncs!
Kurvára nincsen kedvem hazáig tolni!
Majd addig ütögetem a kormányt,míg beindul végre.
Na végre!Te rohadék!
Általában beszokott indulni,de amióta Silver Cove-t megjártam nem nagyon akar…Emlékszem élt már meg szép napokat is,régebben mondjuk volt rajta egy reklám felirat, amin a BBC Prime reklámja volt ,mert apa ott dolgozott gépi mérnökként és mondta a főnöke,hogy rakja ki rá mint reklámot. Amikor még Angliában éltünk.
Pár éve volt egy kisebb balesetem vele,azóta ugyanolyan jól működik, de a féktárcsán lenne mit csiszolni,ugyanis teljesen tönkrement és nincsen n megjavítva.
Volt mikor a rendszámmal volt probléma,hogy nincsen bejelentve,meg hogy hamis ,legalább is azt mondta az a Pueblo-i rendőr valami Will. Azt mondta,hogy hamisított és nincsen ellenőriztetve,aztán tud a halál spanyolul,és csak törte az angolt rendesen. El is küldtem a picsába!Na azóta priuszom van,mert túl modortalanul és ellenkezve tartottam viselkedést a rendőri közeggel szemben. Na de kit érdekel?
Pedig ügyvédként megvédhettem volna magam.
- Sterling,el pueb strilingeé, das strilinge.=4 km.
Nem tudom miért kell kiírni basszus még két nyelven.
Kit érdekelnek a németek vagy a spanyolok?
Mondjuk apám unokatesójában volt egy kis spanyol vér, és tőle tanultam meg spanyol kiejtést.1 óra telt el és befordulok a városba ahol látszanak a boltok,házak és a reklámfeliratok plakátjai.
- Huh, melyik utcában is élek?Tiszta hülye vagyok,az egy dolog ,hogy hülye vagyok,még a vezetéknevemet sem tudom,meg,hogy esőt hallok az emberek szájából,de hogy azt sem tudjam melyik utcában élek az közröhej!
- Raven ST.3 Na megvagy!!!
Otthon ,édes otthon.
Itt milyen más lett minden…ja kicsit távol voltam. Elviekben 10 napig. Véletlenül sem 2 napig mint a normális emberek rendesen. Nem, 10 napig. Kinyitom a kaput,és már jön is oda hozzám Orson a cocker spánielem.
- Orson! Hát szevasz öregharcos!Régen láttalak lókötő!
- Na! A ház még mindig ugyanolyan!
Áh a levelek!- Megyek oda a postaládához.
Biztos rávan írva a nevem valamelyik levélborítékra .Kinyitom a postaládát,majd a kezembe veszem az első 4 levelet,majd a többit is.
Olyan nincsen,hogy még a levelek sem….
Mi?Mi a franc?nincs a vezetéknevem a borítékokon. Csak ,csak annyi van ott,hogy Sam…Sam és a vezetéknevet elmossa egy vízcsepp vagy,,vagy,,vagy „eső esett le. Csepp”””úristen!A fölre borulok és sötétség.


Halott vagy!


Sötétség,halálfélelem,csak a kopogás folyton a kopogás és megőrjít a hangja,hallom,hogy kopog a járdákon az utcán, az ajtón.
- Mr. Fear, hahóó Mr.Fear..Ébredjen!
- Áh. MRS.O’connel, hol vagyok?
- Az erkélyre hoztam miután 2 órát feküdt a földön. Láttam,hogy megjött és gondoltam hozok egy kis almás pitét, de Sam mondja ,mi történt?
Csak nem megint egy nő?
- Nem…nem, Zelda,figyeljen csak kérem menjen el most hagyjon magamra egy kicsit.
- De Sam…
- Zelda, menjen el!Köszönöm a segítségét,de nincs szükségem ápolóra!
- Jó,jó ám legyen. Megyek..
- Zelda bocsásson meg,nem akartam csak tudja volt ez a Sil..
- Tudom, Sam,mostanában furcsán viselkedik.
- Furcsán?
- Inkább magára hagyom Sam. Gondolkozzon.
Az almás pitét itt hagyom a tornácon.
- Köszönöm!
- Nincs mit..
- És Sam..
- Tessék?
- Ne hogy elkapja az eső”,vigyázzon..
- jó,köszönöm..(Nem tudom ezzel mit akart mondani)
Azt hiszem jobb ha felkelek és…és bemegyek a házba.
- Áh a számlák,emiatt lettem rosszul,a nevem,a vezetéknevem még mindig nincsen rajta,de nem is aggaszt már annyira.
Nyíltan kitudom jelenteni és felelősség nélkül tudom állítani,hogy megbolondultam!
Eleinte lehet, hogy vicces,mert én, aki még életében még csak megfázva sem voltam,de már egyből rálennék szorulva egy pszichiáter kezelésére.
Nem!Itt többről van szó,Megbolondultam,mert megbolondított az eső,az eső mely kitörli emlékezetemből a lényeget. Ezentúl nem tudok aláírni sem egy számlát anélkül,hogy ne kezdjek elizzadni,és azon aggódni,hogy észreveszik-e ,hogy az aláírásomba csak a keresztnevem által alkotott aláfirkantás szerepel.
Mégis szükségem van segítségre!
Na nézzük..Számla,számla,számla,és egy vacak bolthirdető újság.
Nem tudom minek rendelek ennyi kacatot, a számlán kívül.
Régebben kezdtem el gyűjteni őket, de lehet,hogy csak azért jelentenek ilyen becses kincset a számomra,mert van benne TV-újság is,de csak azért is belenyomtatnak a 70- ből 68 oldal ilyen szar reklámot,hogy azért is többe kerüljön és megrendeljem.
Áh..hová fejlődött ez a világ?..
Orson legalább velem van. Nem mintha becsesebbnek tartanék egy kutyát egy nő helyett,de azért jól elvagyunk Orsonnal mint a legjobb barátommal.
Volt barátnőm. Már lassan az összeházasodás szélén tartottunk, meg akartam kérni a kezét, de nem volt merszem.
Csak egy évig voltunk együtt, aztán meghalt. Pajzsmirigy rákja volt.
Sajnálom Ash-t. Mindig utálatos poénnak tűnik, ha azt mondom neki,egy csónakban evezünk. Ez persze már közel 6 éve volt. Régen láttam. Meg kéne látogatni,de semmi kedvem a pszichiátere mellett tölteni az éjszakát.
Ugyanis volt pár öngyilkossági kísérlete és ezért a bíróság saját maga érdekében felelős pszichiátert rendelt ki mellé így nem lesznek gondok vele.
Tele van a családom gondokkal. Erről jut eszembe most már fel, tudom hívni apáékat,hogy itthon vagyok.
(kicsöng)
Rrrrrrrr.rrrrr.rrrrrr.rrr.rrrr.
- Vegyétek már fel!
- Háló, tessék?
- Szia, apa Sam vagyok.
- Tessék? Milyen Sam?
- Ne hülyüljél már apa én vagyok az Sam, Sam Fear a fiad.
- Sam ,Sa..Sam Fffear?
- igen!Ugyan már ap..
- Maga nem hallt meg?
- Én????
- Igen, a szüleitől vásároltam meg a házat, Cansasbe mentek a család többi tagjához, mert maga meghalt.
- Én?
- Az újságok közölték, hogy maga 10 napra eltűnt és így halottnak, vagyis eltűntnek nyilvánították.
-A szülei eladták a házat,és mondom elköltöztek,meg az anyja kórházba is került a sokktól.
- Pár napja hívtak és mondták minden rendben, van, a családja valószínűleg már feldolgozta a maga”halálát”.
- Feldolgozta??mi a,hogy feldolgozta?,hiszen élek!!!!
- Azt ajánlom menjen a helyi kapitányságra és jelentse be magát meglett személynek.
- Mi vagyok én tárgy?Használt holmi?
- Egyenesen Cansasbe fogok menni.
Ti,ti,tit,tit,ti(letette)
- Háló,háló!!Ottvan?Letette a rohadék!
Elindulok futva az ajtóhoz,miközben magamhoz kapom a kabátomat és a kulcsomat,amikor egy fekete bőrű, fehér szakállú 50 körüli férfi jelenik meg az orrom elölt.
- Hát maga meg?Ki a fene?Mit keres a házamban?!
- Jó napot Mr.Fear!- Köszön teljes nyugodtsággal a férfi.
- Ki a franc maga?Takarodjon el!
- Azt hiszem van egy közös ügyünk…


Cove-i történetek..


- Mégis mit képzel magáról, hogy teljesen ok nélkül fogja magát és betört a házamba?
- Hallgasson meg Sam,beszélnünk kell.
- Ezt már halottam egyszer ,hogy megkell hallgatnom valamit, most már elég volt! Amikor utoljára meghallgattam valakit az abból állt,hogy Silver…Vagyis miért mesélek én ilyeneket egy idegennek?
- Nincs sok időnk Sam!
- Mert már ki a fene hajt minket?
- Hát az eső”!
Majd nagyot nyeltem és úgy éreztem,hogy elájulok,legalábbis az kerülgetett. Ő is tud róla. Ez biztos.
- Jöjjön be kérem,esetleg parancsol valamit inni vagy ilyesmi?- Kérdeztem tőle,majd leültem.
- Nem köszönöm inkább vágjunk a közepébe!
Leültünk egy közeli kanapéra,és összeszorítottam a fogaimat,majd átgondoltam az életem jelentős részeit. Semmire sem emlékszem. Minden kitörlődött. Vannak ugyan halvány képek,de azok sem jelentenek sokat. Elmefuttatásom megzavarja egy éles férfi hang.:
- George Houston vagyok.1969-ben november 18.-án reggel 10 órakor még Gleenwood lakosa voltam. Ám 1969 november 18-án délben már nem.
- Ezt hogy érti?
- Tudja azt maga nagyon jól.
- Nem! Nem!Nem tudom!
- Dehogynem Sam ,tudja jól azon a 12 órai „megállásnál” már nem-e föld lakója voltam,azon a délen kitörölt az élet magából én egyszerűen „meghaltam”
- Nevetséges ,hiszen itt áll előttem .- Kapom fel a fejem mint egy 10 éves gyerek,majd gyerekesen nézek rá.
- Nem úgy maga idióta ! Nem látja hogy hús vér ember vagyok?Úgy haltam meg, mint maga barátom!Kitörölt a családom az emlékekből,a lapok bevittek az emlékekbe,a világnak egy nem létező személy lettem.10 napig az életem romokban hevert.
- Mint nekem .- Teszem hozzá nyersen.
- Úgy tettem mint egy pszichopata. Pár nappal később miután „meghaltam” visszatértem Gleenwoodba. Egyszerűen nem tudtam elhinni,hogy íj könnyen kidagadt a családom,elfelejtettek,vidáman éltek nélkülem. Így gleenwoodi visszatértem egyben más halálba térését is jelentette.
- Tessék?
Azon az éjszakán 1969. november 18.-án éjjel 10 órakor, meglátogattam a családomat Gleenwoodban.
Azon az éjszakán meglátogattam őket,meglátogattam és a hátsó ablakon bemászva egy ásóval a kezembe egyszerűen mindenkit lemészároltam .- Mondta a férfi egészen lassan aztán hírtelen lepergett előttem George családja,a sikolyok a halálkiáltások,a vér.
- Nem voltam normális azon a szörnyű éjszakán. Egyszerűen nem tudtam elfelejteni hogy az a szeretetet, amit a családom iránt éreztem elveszett. Többször akartam öngyilkos lenni. A világ, a világ még mindig azt hiszi halott vagyok, nem akartam magamat bejelenteni sehol!Ha így elfelejtettek semmi sem fog számítani a visszatértem. Így hát elindultam „ezüst öbölbe” vagy ahogy hívják az emberek „Silver Cove-ba”. És átadtam magam az esőnek,hiszen ha ellenkezek, akkor elpusztulok és az ördögi cseppek, elpusztítják még az emlékemet is a földről. tudom,hogy eszed ágában sincsen feláldozni magad az esőnek,így lehetőséget ajánlok. Gyere el velem,Silver Cove-ba mert tudom,hogy valahogyan meglehet törni Silver Cove esőjét. De itt is maradhatsz, és várhatod, mikor kopog be hozzád az eső. Emlékszem pár éve az öreg Derly Darrow aki szintén Silver Cove-ba tévedt öngyilkos lett,a felesége is vele volt,és ő mai napig Silver Cove sötét sikátorait bújja és áldozatokat mutat be az esőnek.
Sad Greenville, aki Boulderben volt mérnök,az is eltévedt Cove-ba és folyamatosan mészárolja az embereket a környéken. Én csak a buszt vezetem ott,de nincs okom panaszra,jól megvagyunk.
Hírtelen elállt a lélegzetem, nem tudtam mit tegyek vagy mit kell tennem egy olyan helyzetben amikor megtudom,hogy megmenekülhettem volna az eső rémülete elől.
- Maga..?...Mag..maga vezette a buszt?
- Ömhömm..lehetséges..mivel csak egy busz van a környéken.
-D..de akkor miért ment el előttem ?Miért hagyott ott a semmiben?Mit tettem ,hogy így lekezelően távozott?
- S…Sam figyeljen!Mikor ön..
- Nem vagyok hajlandó ezt tovább hallgatni..És még hogy jól megvannak, ez kész téb..
- Figyeljen Sam!Magát ha felvettem volna,bekellett volna vinnem a sikátorokba és onnan nincsen visszaút. A járat amit vezettem a „coverain” vezetősége alatt áll és nem hiszem hogy kedve lett volna felszállni.
- Coverain”?
- Igen!Coverain”
Sokszor volt régebben, hogy másvalaki vezette, de már 20 éve enyém a megtiszteltetés. Természetesen aki éppen ráér beugrik vezetni.
Amióta Silver Cove-ba jöttem valamiért kiérdemeltem egy év alatt a buszvezetést a sikátorokban.
A járat 4 megállóból áll . Kezdem a Science streeten, aztán jön a R”street, az Evil Heaven(5.ös sikátortelep), majd maga a sikátor a Rain bay.
A járat 20 éve az enyém,gondolhatja nem sok utas száll fel ,de aki felszáll az kettő dologért megy.
Vagy azért, hogy leszálljon az Evil heavennél ,hogy feláldozza magát az esőnek és öngyilkosságával erősítse Silver Cove-t,vagy azért hogy beavassák”.
- Bea…?
- Pontosan Sam akik irányítják Silver Cove forgalmát, kereskedelmét, cégeit, azok a beavatottak”!
Mint beavatott fel kellene kérnem téged, sőt át kéne teleportáljalak Silver Cove-ba, hogy beavassanak a beavatott és mesteri szerzetesek a „Silverhead town-ban.
Mert van mitől félned. De nem..nem avattatlak be ha magad nem akarod és remélem nem is akarod.
Mert őszintén, veled más tervem van.
Elmegyünk a buszhoz, felszállunk és leszállunk az Evil heavennél,hogy elmenjünk áldozásra,szinte mindig van egy évben legalább 5 áldozatbemutatás.
3 nap múlva ,-azaz cove-i , idő szerint 4 óra múlva- lesz a bemutatás.
A bemutatás egy kedves barátom fogja rendezni.
Tudja, hol kell bejutni az eső szívébe, de ahhoz, muszáj beavatottnak lenned.
Remélem visszautasítod, és eltűnsz vagy öngyilkos leszel.
De nem kérlek ilyen dologra, csak felvetettem a lehetőségeket. Minden olyan embernél aki a városba téved,ez az eljárás. Megkell mindenkit kérni ,hogy csatlakozzon persze csak féltételesen. Túlságosan rossz időket élünk,és maga ez a világ is rossz. Pontosan ezért feltételes,és saját felelősségre bízott a „kérés”.Nos, hogy döntöttél?
- Benne vagyok!- Felálltam.
- Mi?
- Jól hallottad! Avass be!- Tettem hozzá viccesen,bár tudtam életem legrosszabb döntése volt.


A beavatott


- Te nem tudod mit beszélsz,de ám legyen!Elviszlek Silver Cove-ba, de hogy ne keljen annyit utazni. Tudok egy rövidebb utat is,ám ahhoz biztosnak kell lenned,abba,hogy valóban Silver Cove-ba akarsz-e menni?
- Hát persze hogy od…
- Mondom biztosnak kell lenned,ami nem annyit tesz,hogy rávágod,hogy :„vissza akarok menni”,hanem teljes szívvel és lélekkel benne kell lenned ebben a gondolatban, akaratban és nem holmi gyermekjátéknak nézni ezt az egészet.
- De én komolyan is gondolom.
- Abban biztos vagyok, Sam,de tényleg hinned kell,szinte akaratosan kell akarnod,hogy Silver Cove-ban légy,és csak akkor tudok segíteni.
- Akarom!
- Jól van…nos Boulder és Vail között van egy 3.dimenzió is amit Cove-nak hívnak,nos nekünk valahogyan el kéne érnünk azt a dimenzionális pontot az esőben.
- Mi?
- Fontos,hogy essen az eső, anélkül nem működik.
- De ,hogy akarsz esőt ilyenkor amikor süt a nap?!
- Várunk barátom,várunk addig ,míg elkezd esni az eső…
- Lehet, hogy hetekbe fog telni, míg újra esni fog. - Vágom rá idegesen.
- Mondtam már, hogy beavatott mester vagyok,engem követ az eső, max. egy fél óra..
Hírtelen dörgés,villámlás,és már zuhog is az eső.
- Hmm. sokat mondtam volna?
- Ez hihetetlen,elképesztő.
- Ehhez nem kell varázserő,mert őszintén nem hiszek a varázslatban,mert az eső egyfajta kozmikus erő mint a gravitáció,nem hívtam az esőt,megtalált.
- Úgy érted,hogy az eső képes városokat létrehozni?Na ne nevetess.
- Úgy!Mi személyként kezeljük az esőt,és ez így jó…
- Akkor, most hogyan tovább?
- Hmmmmmm… mennyünk ki!
- Ki, az esőbe?
- Hát persze, azt hitted majd szépen magától odarepülünk, mint a mesékbe vagy regényekbe?
- Hát nem…de…
- Semmi „de”- induljunk ki,most!
- Rendben van!

*
(Kinn az esőben)

- Uh,van ám zuhé…nem is kicsi.
- De George!
- Igen?
- Engem miért nem öl meg az eső,hiszen áldozat vagyok.
- Ez így igaz, de nem gondolkodik saját öntudattal az eső,így mivel csak egy magas szintű beavatottat lát, mint engem nem fog bántani téged!
- Értem….azt hiszem…
- Jó,és most fogd meg a kezem..
- Mi van ?
- Fogd már meg ,te szerencsétlen!
- Jó,rendben…
- Jó,és most gondolj Silver Cove utcáira,a buszra,az épületekre.
- Mindre egyszerre?
- Hát ha egy mód van rá akkor igen!
- jó…ok… Majd ha megvannak a képek,megpróbálok koncentrálni.
- Dehogy is!Ha koncentrálnál akkor szétrobbannak az agyvelőd és szedegethetném föl . Én mint beavatott képes vagyok teleportációra, ha velem van egy áldozat akit feláldozhatok közben.
- Mi?
- Miközben átteleportálunk Cove-ba, neked a teleportáció okozta sugárzás, ami egy különleges ultradimenziós radioaktív sugárzás, leveszi az életenergiádat.
- A..mimet?
- Az életenergiádat,vagyis kb.10 évvel, korábban fogsz meghalni, mint egyébként meghalnál.
- Mi bajod van?Ezt hogy érted?
- Ahogy mondtam,úgy értem!
- Ebbe nem egyezhetek bele.
- Ezt nem most kellett volna eldöntened. Csukd be a szemed és készülj a teleportációs sugárzásra.
Lehetséges, hogy időközben meghalsz a sugárzás nagyobb hatásától, de próbállak védeni közben.
- Ez igazán kedves tőled…- Mondom gúnyosan.
- Most pofa be és csukd be a szemed!
Egy hihetetlen láng gömb közeledett ami valójában láng volt,de kék színű .Magam előtt láttam cove-i és a vail-i láncolatokat. Csodálatos érzés volt,nem fájt semmi és csak meleget éreztem ,tüzes forróságot. majd a következő pillanatban már talajt éreztem a lábam alatt és kinyitottam a szemem.


*
Egy nagy utcában találtam magam, igazából buszpályaudvarnak nézett ki,de csak egy busz volt…Az a gond,hogy egyedül vagyok,nem látom magam mellett Georgeot , és ez idegesít.
Csupa víz minden,gondolom már megint esett az „eső” hiszen itt szinte állandóan esik.
- Hol a?…Eltnt a busz…ilyet…
Eléggé furcsa,hogy előbb még ott állt.
Ma már elég sokat kaptam a furcsa és kevésbé furcsa dolgokból úgyhogy inkább meg sem szólalok.
Mit is mondott George?Egy pillanat!
Úgy volt,hogy együtt szállunk fel a buszra,majd leszállunk az ’Evil heavennél’.
Össze-vissza beszél ez az ember,egyszerűen őrjítő miket ki nem talál,aztán meg én szívjak miatta.
Volt mikor apám azzal szívatott 10 éves koromba,hogy elmegyünk horgászni ,én meg kimentem a ’Coloradohoz’ majd vártam…vártam…vártam aztán kiderűlt, hogy vadászni mentünk volna Eversong Woodba. Hihetetlen miket ki nem találnak az emberek,és képesek utána rád kenni,hogy mi voltunk a hülyék. Na jó lesz ha elindulok.
’ Jobbra tőlem két pad van balra egy hatalmas pályaudvar,nagy órával a pályaudvari ház tetején és rengeteg buszparkoló hely busz nélkül .A pályaudvar mellett van egy hosszú járda mögöttük rengeteg fa helyezkedik el.
A pályaudvar kiírásán ezzel a felirattal:” Cove noon railway station and refuge degree”
Érdekes,mert nem nagyon tudom lefordítani ezt,mert ez valamilyen másfajta angol,lehet,hogy különleges Cove dimenziós angol.
Azt hiszem,.hogy”Cove déli pályaudvar és menedék fok” ,de nem biztos.
Sok pályaudvaron voltam,de ez túlmegy mindenen,nem is tudom minek kiírás ha senki sem tudja normálisan elolvasni. Na,mindegy még kéne néznem egy utcajelző táblát,hogy megtaláljam a buszmegállót,hátha idetéved George.
Áh,itt van egy,bár nem tudom minek egy pályaudvartól 20 méterre rakni a semmi közepébe.
Evil heaven bus station.50m
Silver airport station.10km
The rain. the end station. 1 light year…
- Mi van?egy félévnyire van az eső?
Úristen,akkor én sosem leszek beavatva és sosem tudjuk elpusztítani.
- dehogyem!!- Szólt egy hang a távolból,majd megfordulok és…
- Mi van?George!
- Szevasz Sam.
- Hát te?!
- Jól vagyok kösz.
- Hogy,hogy eltűntél?Te idióta!
- Ja,csak leraktam a south railway station-nél a buszt.
Mondtam,hogy az a végállomás,a keleti pályaudvar az esőé!
- De egy kibaszott fényévnyire van innen!?
- Hát akkora a város.1 fény négyzetcentiméter.
- Úristen,hát éppen ez a gond.Hogy jutunk el olyan messzire?
- Sam,hát nem tudtad,hogy itt sokkal másabb az idő?
- Én naponta megteszem azt a távot. Az kb. olyan 2 óra. Az embereknél általában egy vagy 2 hét. Nekik hosszú lenne. Ám ha űr fény évről beszélünk az 1000000 évbe telne.
1000000 év az embereknél kb. nálunk 100 év lenne csak.
Ezért jó ebbe a „gyors” városban élni.
- Hihetetlen!egyszerűen meghökkentő ebben az időben lévő távolság.
- Pedig igen is hihető.
Volt egy bizonyos Friedrich Steinmann nevű fizikus és csillagász aki idetévedt még 1957-ben Silver Cove-ban november 24-én.
Ő kb.4 évet dolgozott azon,hogy kiderítse az idő és távolság eltéréseket.
Felfedezte,hogy más az itteni helyi és zónaidő is.
Lehetnénk más kontinens is.
Ezért felfedezte,azt is,hogy a geológia szemszögéből más a lemezszerkezete is Silver Cove-nak.
Hiszen nincsen vulkán sem. A fölrengés viszont gyakori,általában egy hónapban van 5-6.
Olyankor lerombolódnak az épületek,de sec-perc alatt újjáépíti őket az „eső”.
Többnyire önmaga dolgozott,de 1980-ban segítségére volt Senor Ghomes Allandra is aki spanyol geológus.
Ma már többnyire én segítek neki mint épület mérnök.
Friedrich az utóbbi 20 évben elszigetelten él a „Science Quaterben” ,ami West Cove-ban van. Az egyetlen ember aki elmegy látogatóba hozzá az én vagyok.
Szegény 10 éve beleőrült a magányba és idegösszeroppanása volt. Majdnem meghalt. Van egy beteges terve.:
Majd 5 éve azon dolgozik ,hogy hogyan lehetne feltörni elektromágneses indukció segítségével Silver Cove energia pajzsát.Hiszen mindenben van fizika.
Egy 10 éve megállapította DR.János Albannal (Aki magyar kémikus professzor),hogy egy különös ózonréteg fajta anyag veszi körbe a várost. És ez az anyag a H2O!
- Mi?
- DR.Alban 3 héten belül öngyilkos lett,mert nem tudta elhinni saját felfedezését. Friedrich ,pedig elmenekült magányba,hogy várospusztító tervét tovább szője.
Egy 2 éve épített egy hatalmas részecske gyorsítót ami elektromágnesességet termel ami szétrobbanthatja majd a vizet. Azt tervezi,hogy a nyugati pályaudvaron indítja be a gépet,hogy a központot pusztítsa el. Ha ha minden jól megy, sikerülni is fog. kb. ezt jelenti a beavatás,most belettél avatva majdnem minden legfontosabb dologba amit kell tudnia egy cove-i lakosnak. Most pedig induljunk.
- Hova?
- Szeretnélek bemutatni Sír Friedrich Steinbergnek….


Tudós vagy őrült?


A buszon .Már egy negyedórája csak utazunk,közben lassan elmélyedek abban,hogy ki lehet ez a fizikus…
Valójában szeretném megismerni,den nem vagyok biztos benne,hogy jóember és ,hogy valóban kedves lenne. Bár nem kétség,hogy zseniális elme,de mégis valami bizarr dolog van az egészben,talán megint új dolgok törnek be az életemben mint például betör az,hogy életem hátralévő részét majd az esőnek kell felajánlanom.
Persze,hogy Friedrich professzor majd megtalálja a módját Cove elpusztításának akkor talán felszabadul a lelkem és fellélegezhetek majd.
- Hamarosan megérkezünk ,Sam!
- Bocsánat csak elbóbiskoltam..
- Mostanában gyakran teszel ilyesmit.. Mi zaklatott fel?
- Semmi , csak tudod ez az egész ami az életemben történt,nagyon feldúlt és pontosan nem is értem,oylan ez mint egy nagyon rossz álom amiből jobb lenen felkelni és mindent homályba felejteni..
- Ismerős..pár éve még én is így gondolkodtam,de ezt ne vedd rossznak az eső minden megtesz hogy itt tartson,aki beavatott lett az nem tud távol lenni sokáig Cove-tól.
Ha azt mondom 1 napig,és akkor sokat mondtam ,higgy nekem.
- Hiszek én,csak mégis olyan furcsa az egész..
- Tudod, mikor például valaki megtudja 20 év után ,hogy vérfertőzött gyerek és a saját nagynénje, az anyja is.
Volt egy ismerősöm aki olyan életet élt mint még soha 23 éves korában elkezdett érdeklődni a családja után és meg tudta,hogy az apja a saját nővérével hált és azért született meg végül is.
De volt mikor sejtett rossz dolgokat kb. úgy 6-7 éves korában amikor a nővére nem volt otthon gyakran anális erőszakra késztette magát az apja.
Gyakran volt,hogy emiatt kórházba kerültek a gyerekek.
Jhon nem az a fajta gyerek volt aki élvezte,de nem tudott mit tenni.
Voltak idők mikor az apja önmagát elégítette Jhonn előtt majd a spermával szétkente a gyerek arcát.
12 után egy pszichiátrián kötött ki az apja majd meghalt.
Jhon azóta boldog párkapcsolatban él egy homokossal.
Jhon nem volt ilyen soha,amíg én ismertem nem voltak ilyen problémái.
Majd 1987 körül hírtelen elkezdett érdeklődni a férfiak iránt és ez folytatódott az egyetemeken.
Folyamatosan anti szerekkel nyomta magát,drogozott ,dohányzott és ivott is.
Esténként nekem kellett átmenni hozzá jól van-e...
Rá 3 hónapra megvolt az első szexuális viszonya egy Chad nevű angol egyetemistával.
És én akkor egyszerűen nem tudtam mit tenni. Kiléptem a barátságunkból,otthagytam Jhonny-t.
Majd rá pár héttel később jelentkezett és elmondta,hogy nem tehet róla,mert az apjával folytatott sok szexualitás valamilyen szinten kialakított egy élvezetet a „végbelében”.
Én akkor letettem a kagylót és elrohantam hányni.
Még aznap lementem hozzá és lelődtem!Tudom,gyilkos vagyok. Jó okom volt rá. Legalább ne hazudta volna,azt,hogy később lett buzi. Hiszen a homoszexualitás az genetikai. Ezt a legostobább ember is tudja,.
- Úristen !Sam!
- Valójában nem volt rossz,mert ügyvéd vagyok és kihúztam magamat és természetesen jó ügyvéd vagyok úgyhogy amikor beperelt az „anyja” akkor 200 ezer dollár perbírságot kellett fizetnie mert nekem adott jogot és szerencsét a „ tisztelt bíróság”.Na,ők is egy nagy rohadékok ott. Mert volt viszonyom a bírónővel.
- Jaj Sam..én igazán sajn..
- Nem kell!(sír). Túlléptem rajta az utolsó dolog ami rémlik ,hogy szétlőttem a kibaszott fejét.
Persze semmi közöm nem volt hozzá,de ha visszagondolok hogy együtt csajoztunk éveken át és egy napon vesztettük el a szüzességünket egy buliban két jó csajjal akkor fáj dolog.
És pontosan ezért volt bizarr a melegsége.
- Sírd ki magad Sam…hamarosan megérkezünk a Science Quaterbe ,Fridedrichhez.
- Bizony vannak napok mikor visszagondolok,hogy embert öltem. Tulajdonképpen lehet,hogy ez is közrejátszott abban,hogy az őseim elválltak. De mindegy már nem fontos..
- Figyelsz rám Sam?
- Hogyne…csak azt csinálom…
- Leszállunk,gyere.
- Jó…


*

A bejárata a negyednek nagyon sötét volt,tele volt gépekkel és autó roncsokkal .A legbizarrabb hogy sok bolt volt,általánosságban kémiai boltok. volt pár elektrotechnikai szaküzlet és egy vagy kettő mechanikai is.
- Ez az?
- Ez!Induljunk!
Egy jónagy ajtó előtt állunk ami a következő felirat szerepelt:”DR.Friedrich Steinmann Das Chemmy professor.”George bekopog,majd egy feketehajú,ám hátul őszesedő,fehér ruhás,szemüveges pasas kinyitja az ajtót. Arcán mindenhol sebek,kelések. A keze úszik a vérben. A haja égnek áll.
- Ya ?
- Jó napot Professor Steimann!Hadd mutassam be Sam Fear-t.
- Oh, Georgei! Guten tag! És guten tag az ifjú fiatalembernek is!
- Ő jó napot uram!- Köpöm oda meglepetten.
- Fáradjanak be uraim!Oh és George majd szeretnék mutatni magának valamit később.
- Esetleg valami üdítőt,vodkát?
- Nem kérünk semmit- mondta nagy bizalommal George,majd felém sandított.


Őrült!


A ház belülről egészen rendkívüli,mondjuk nem tudom miben különbözhet egy másik tudós házától,mert ez az első ilyen ház amiben járok.
A házban sok az asztal,kb.7 asztal van a házban egymással szemben és az asztalok közötti távolság 5 méter kb. Az egész ház egy folyosóra hasonlít. Kicsit furcsa kénes szag van.
A házban hallok egy tv-t,valószínű nemcsak kísérletezik a mester,hanem még szórakozik is. Az asztalokon rengeteg a kémcső ,de nem értem .George azt mondtam,hogy ez egy fizikus professzor nem pedig kémikus. Pedig az ajtóra is az van írva…áh..mindegy. Szerintem ez mindenhez ért.
A házban egy sötét kék szőnyeg van a padlón ami borzasztó hosszú és valószínűleg minden hova elér.
A falakon rengeteg fáklya van ami nem áram,hanem igazi tűz. maga a professzor kedves alak,kicsit őszül a haja hátul,de önmagában fekete. Egészen magas legalább is hozzám képest. Egy ilyen hosszúkás fehér köpenye van mint tipikus fizikusnak aminek felső zsebében tollak vannak. De sajnos még nem tudom milyen belülről a professzor. Hírtelen megfordul majd megszólal.
- George jöjjön,jöjjön!
- Mi történt?
- Mi történt?Oh ugyan velem mindig történik valami. De ez most rendkívüli felfedezés.
odasétálnak az egyik asztalhoz. Egy makett van rajta. Azt hiszem New York város teljes makettje,fehér papírból kivágva. Vannak festett fák,műanyag autók. És az Empire State Building is. Ám van egy városrész a városnak egészen a végében amit nem tudok felismerni,pedig annak idején sokat jártam New Yorkba.
- Látod?
- Mit?A makettet?Szép lett….
- Nem te ökör! Hát ezt!
A professzor egy papírt mutat amin fura képletek meg rajzok vannak.
- Tudod,A mozgási indukció során vagy a mágneses mező, vagy a vezető, vagy mind a kettő mozog egymáshoz viszonyítva. Érted?!
- Persze..de mi köze..
- Leggyakoribb mozgásforma a forgómozgás de előfordul a haladó mozgással létrehozott elektromágneses indukció is.
- Jó jó,de..
- Leggyakoribb mozgásforma a forgómozgás Látod,hogy itt futnak össze a az elektronok és egyfajta vizes gyűrűt alkotnak az atomkörül.
- Lenz hosszú ideig kísérletezett ezzel,de ha megtudnám fordítani ezt a vizes folyamatot olyan áramindukció jönne létre ami meggyorsítani a protonokat és létrejönne az indukciót felgyorsító proton átalakító forgómozgás!
- Vagyis -A professzor elkezd rajzolni egy táblára.
Ui = N * B * l * v, ami természetesen visszafele irányítható ha az én elvemen működtetjük a dolgokat. v*l*N*=u németül mondva minden rendben lesz,ha végre sikerül visszájára fordítanom ezt.
Hiszen az eső elektromágneses szerkezete forgómozgás,hiszen ott változik meg Cove téridő kontinuuma,ezért van időeltérés.
- Ez csodálatos mester!!Maga zseniális!- Ordít fel George
- És ez még nem minden. Sokáig szenvedtem a zóna és a helyi idő kiszámításával itt Silver Cove-ban ,de most,hogy rájöttem,hogy fordítható meg az indukció duplájára, a rendszer egy ilyen hatás következményére exoterm reakciót lesz képes végrehajtani melynek következményeiben a rendszer megsemmisül,vele együtt az eső is ami az indukciót szabályozza.
- Remek replikás elmefuttatás,de vajon hatásos lesz?
- Replika??Istenem George hát nem tudod mire tanítottalak?
- Ő..nem!
- A tudományban nincsen replika,ott csak tények vannak.
- Nem kötekednék egy olyan tudóssal aki 50 évet ennek a helynek a fizikai,kémiai,geológiai sajátosságainak felismerésével dolgozott,de az indukciót képtelenség visszájára fordítani.
- Gondoltam,hogy kételkedsz majd,,gyere!
A professzor a maketthez vezet minket,majd a kezével mutogatja a dolgokat.
- Figyelj George,és maga ott hátul is fiatalember!
- Ha idevezetjük az indukált áramot megfordító gépemet,és egy hatalmas mágnest helyezünk el Rain központban ,és elkezd esni az eső,a gép beindul barátom!
- Hogy…hogy ez lehetetlen…- George hitetlenkedik.
- Cove-ban minden lehetséges,,kitanulhattad volna..
- És most mit fog tenni?
- Dolgozunk barátom,dolgozunk!
- Addig is szeretnék megismerkedni a barátoddal.
- Rendben uram!
- üljünk le
leültünk egy asztalhoz ami teljesen üres volt
- Nos ifjú barátom,elkezdek én először bemutatkozni korom lévén. Sir DR.Friedrich Steinberg vagyok.1957 november 24-én születtem..
- Tessék?Nem akkor jött ide?
- De igen,és akkor kezdődött el az életem is,ami soha nem ér véget. Tehát 1957 november 24.Akkoriban kezdtem megbarátkozni a gondolattal ,hogy Silver Cove lakosaként végre azt csinálhatok örökké amit akarok.
Sokat dolgoztam a transzfúzióval és a geológiával mire rájöttem ez lehetne egy egészen más kontinens is.
Nos,amíg ezen dolgoztam szükségem volt segítségre is,így elkezdtem keresni olyan embereket akiknek van némely közük a tudományoz. Így találkoztam Senor Ghomes Allandra-val, aki geológus volt.
Én csillagász létemre nem sokat tudtam a lemezszerkezetről meg az ilyen dolgokról,de van értelme.
Minden olyan dolgot bevetettünk mint ami a „Földön”is van.
Kifejlesztettük a zóna és helyi idő eltéréseket,aztán a lemezszerkezete más mint a földi,valószínű,hogy itt óidéi lemez van. Aztán az időjárásban csak eső fordult elő. Senor Ghomez öngyilkos lett később.
Nem bírta a bezártságot,de én folytattam a munkát.
Utána elhatároztam a Sicence Quaterbe költözöm,mert ott megtaláltam önmagam.
Kialakítottan ezt a nagy lakást és segítségemre lett később George mint építészmérnök
De legfőbb célom mégis az,hogy elpusztítsam ezt a helyet,mert én sem bírom tovább.
Sokan nem bírták,de az elmúlt rohadt 50 évet végig éltem itt. De most ennek vége. Már majdnem kész a tervem a gépem,és ha végleg kész lesz kiszabadulok innét,aztán elköltözöm ÉSZAK AMERIKÁBÓL Európába, vagy Ázsiába,mindegy csak minél messzebb ennél a pokolnál.
- Ez elképesztő,megtudom érteni..
- Dehogy tudod barátom….dehogy tudod. Engem egyedül senor Ghomez és George tud megérteni,ők tudják mi munka volt itt szenvedni. De George sem bírja túl soká már, itt már semmisem biztos,úgyhogy ha nem fog sikerülni a műveletem,akkor agyonlövöm magamat. Nem tudok ezentúl tenni már soha semmit!Legalábbis itt már nem.
- De miért nem megy el innen? Jaj hülye kérdés…
- Hülye bizony!Hülye…Ha megtehetném akkor már 1 hét után eltűntem volna…nem most jajongnék ezen.
Szórakozásból ültem a könyvek felett 50 évig?
Nem hinném,az életem börtöne ez a hely,és ezt senkis em tudja megérteni.
Aki meg úgy érzi,hogy megtudja,húzzon le itt 50 évet aztán meglátja!
A professzor felborítja az asztalt,majd káromkodni kezd.
- A rohadt, kibaszott életbe!Menyetek el légy szíves..Nem szeretném ha sírva látnátok..
- Igaza van Sam , mennyünk..
- Viszlát doktor…
- Viszlát gyerekek,viszlát…


Ördögi Menedék…

- Ez normális?- Kérdezem Georgetól nagy dühvel,és ijedtséggel.
- Ne hibáztasd általában ilyen szokott lenni,van mikor tőlem is könnyen megakar szabadulni ,de most valami nagyon feldúlta…
- Hát gondolom ilyenek a zsenik vagy valami ilyesmi…
- Hát ja,valami ilyesmi- Felnevetek.
- És most hová megyünk?
George rágyújt egy cigire és felfújja a füstöt a levegőbe.
- Gondolom Evil heaven..de ha mást akarsz nyugodtan…
- Nem! Oda menyünk!szeretnék végleges beavatott lenni és szeretném megismerni a barátaidat..
- Aha…szóval szeretnéd megismerni Cove lakosságát?
- Mi?
- Ja kb.20 fő és akkor sokat mondtam.
- Értem,mindegy de szeretnék áldozatot mutatni az esőnek,hogy később elpusztíthassuk.
- Jól van ifjú padavan. Legyen ahogy akarod főnök.
George felnevet és összekócolja Sam haját
- Akkor?
- Induljunk!
elindultunk egyenesen a buszhoz ami ott állt 10 méterre a Science Quatertől és akkor George megállt.
- hé!
- Mi van?
- Így akarsz mutatkozni?- Kérdezi George meglepődötten.
- Hát persze,miért?- Válaszolom tudatlanul.
- Végül is beavatott leszel. Gyere,ismerek itt egy jó szabót.
Elindult a tőle jobb oldalon elhelyezkedő hát fel
- Hova mész.?..hé?
- Gyere már!- Kiállt felém,majd bemegyünk a boltba.
A bolt belülről eléggé régi,koszos de szépek a ruhák belülről. Van pár öltöny és pár nyakkendő és rengeteg női ruha,sok szoknya és kalapok.
Az ablakokon sok a mérőszalag és az olló.
- Hello!- Kiált fel George
- Hello!Hello!- Kiálltok én is viccből,majd George oldalba bök.
- Igen,tessék?- jött ki egy fiatalember. Barna rövid hajú. Furcsa csíkos kötény van rajta. A fülében egy ceruza,és a nyakán mérőszalag.
- Áh George a jövő hétre vártalak.És ki melletted ez az igen igénytelen nem idevalósi ruházatú fiatalember?
- Áh,ő Sam. Sam had mutassam be neked Lord Jerry O’connor-t. Anglia és a királynő legnevesebb szabóját. Jerry ő Sam Fear az ügyvéd és ügyész.
- Örülök a szerencsének.!- Nyújtja felém a kezét a kicsit koszos úriember.
- Én is!- Nyújtom a kezemet,kissé megjátszott kedvességgel.
- Miben tudok segíteni Sam?
- Sam egy cove-i ruhát kér l-eset.- Közli helyettem george.
- Oh értem Cove…cove…cove…cove… áh megvan!
- George mi az a cove-i ruha?- Kérdezem csodálkozva,és kicsit félve is.
- Majd meglátod!- Közölte halvány mosollyal.
Jerry elővett egy hatalmas köpenyt kapucnival ami sötét kék színe volt és lerázta még utoljára a port róla,mert gondlom már jó ideje ott lehetett. Majd elővett egy vajszínű egybe ruhát is.
- Ez az Sam! Tessék!
- Próbáld fel Sam .- Bíztatott George.
Felvettem,de előtte még leporoltam én is mert jerry nem végzett vele alapos munkát.
- Hmmmm mi ez az írás?volt a mellkasán egy aranyozott „S&C” jel
- Az Silver Cove monogramja.
- oh értem,és miért ennyire nedves?
- Ja az az eső miatt van,ezentúl kötelességed ezt hordani ha itt vagy beavatottként. Amint kilépsz Silver Cove-ból azonnal eltűnik a ruha rólad és amint belépsz újra rajtad lesz. De ugye nem gondolod,hogy ezt a köpenyt fogod hordani Sam örökké?
- Mert?
- Kapsz egy ilyen „munkaruhát is”,amilyen nekem is van. Ezt fogod hordani ha kimész. Legjobb lesz,ha a köpeny alatt hordod. Figyelj Sam nagyon!Ez a ruha ha kimész megvéd attól,hogy kérdezősködjenek. Ez a ruha biztosít téged,hogy a „C2”- nevezetű terrorista szervezetnek vagy a tagja. Ez egy ma élő terrorista szövetkezet az USA-ban. Itt a ruha,vedd fel!
George nekem dobja a ruhát,majd felveszem. Eléggé dohos szaga van,és van ahol még vér is szárad rajta. A mellkasán ezen is van egy monogram.
C

- Megvan a második lépésed a beavatáshoz. Az utolsó lépés az ördögök szállásán lesz.
- Értem,akkor jobb ha indulok máris.
- Persze,viszlát George és Sam remélem még összefutunk a tudományok csarnokában.
Kiléptem a házból és vártam,hogy elém táruljon végre az ördögök menedékháza
- hát te hova indulsz?
- hát az Evil heav…
- Nem hiszem,hogy tudod merre van,csak gyere utánam.
- Jól van George , jól van .- Csitítom le Georgeot.
- Nyugodt vagyok,csak nem jó önfejűsködni ebben a városban ezt megkell értened.
- Nyugi George, én…
- Nyugodt vagyok, baszod! –Vág vissza,majd megragadja a köpenyem szélét.
- Értelek…
- Dehogy értesz. Senki sem ért meg csak is azok akik már egy jó ideje itt élnek Cove- ban.
lassan elindult mellettem és szinte meg sem halottam amit mondott,mert olyan vehemenciával mondta,hogy azt már hallani is rossz volt.
- Gyere!- Üvöltött rám.
- Jó,megyek…
utána futottam és megállt egy megállóban,aztán leült egy padra
- Mi a gond George?
- Én…én csak bocsáss meg…
- Semmi baj…
- De bocsáss meg…egyszerűen nem bírom már…
- Jó,nyugodtan sírd ki magad.
- Ezt te nem érheted,itt már a sírásnak 0 a jelentősége,éppen 0.
Elénk jött egy nagy kék busz,ami furcsa,mert elvileg egy buszt láttam csak eddig
- gyere erre szálljunk fel!
- jó,megyek.
Felszálltunk,majd egy zöld sapkás, C2-ős egyenruhás vékony fickó ült a volán mögött.
- Szia Mike!- Köszönt neki George.
- Szia George!- Köszönt vissza a sofőr.
- Kit tisztelhetek a melletted álló fiatalemberben?
- Mike Shipe bemutatom neked Sam Fear-t.
Kezet nyújtott., majd megráztam.
- Mintha már találkoztunk volna..nem?
- Nem hiszem,most először vagyis…már voltam itt…de most leszek csak beavatott.
- Értem Sam…értem…hát induljunk.
lassan becsukódott a busz ajtaja és amikor elindult a busz a véres sár felfröccsent a busz ablakára.
- És hova valósi Sam?
- Mike! Ne faggasd!- Vágott közbe George.
- Nem nem…semmi gond nyugodtan kérdezhet,szeretnék több embert megismerni. - Közöltem nyugodtan.
- Jó rendben!- Nyugodott bele George.
- Tehát Mike..én nyugat Sterlingben lakom…vagyis hát laktam…vagyis onnan jöttem…
- Értem Sam.
- És..és maga?- kérdezem Mike-ot.
- Háhh…én Kansas gyermeke voltam..több mint 25 évig ott éltem…
- És…azon belül hol? Kansas elég nagy!
- Ellsworth..hallott már róla?...
- Igen..de még nmejártam Kansasben.
- Nagy hely..és zajos,különösen nyáron(mosolyog)akkor jönnek ezek a turisták,főleg Európából.
Nagyon kedvelt üdülőhely a magyarok szemében,általában szabadszállásiak jönnek,nem tudom valamiért nekik kedvez Kansas látványa.
- Vannak itt Európa többi részéből is?
- Igen persze,jönnek a németek,lengyelek.
A spanyolok csak délre mennek Argentínába,oroszok nem jönnek ,mert nem szeretik Amerikát,és a görögöknek meg ott van a nyár mindenpillanatban.
De sajnos már a magyarok is átszoktak Brazíliára és a dél amerikai országokra.
Valamikor floridai reptereken dolgoztam csomagfuvarozóként ,és akkor is televolt az egész németekkel és magyarokkal. Kansas-től elszoktak az emberek. Már nem kívánt üdülőhely…
- És mióta?...
- Mióta vagyok itt?
Kb.….hát..most a télen lesz majd 34.éve azt hiszem…vagy 35-dik.
- Annyi ideje itt van?
És haza sem ment eddig?
- Nem fiam,soha!Nincsen családom,bár van egy fiam és még ha családomnak is tekinteném őt,nem lenne jelentősége mert azt hiszi halott az apja.
- Ez szomorú..én…
-1 és fél- Szólalt meg George közbe vágva.
- Biztos?- Kérdezem vissza.
-1 és fél éve vagy Silver Cove lakosa.
- De még csak pár hónapja….
- Pár hónapja vagy itt. De ezt a külvilág 1 és fél évnek fogta fel Sam!
- Értem…akkor egy és fél éve…
Mike hírtelen megállítja a buszt ,majd vörös füst mászik be az ablakon
- Megjöttünk!Leszállás!
- Hol vagyunk?
- Evil heaven!- Szólt George és elindult le a buszról.
- Gyere Sam!
- Jó megyek!
- Hé Sam!
- Igen Mike?
- Tessék- Odanyújt nekem egy képet- Ezen én vagyok 1978-ban,nem sokkal utána miután foglyul ejtett Silver Cove.
- Értem..köszönöm…
- Szívesen…és Sam!
- Igen?
- Vigyázz a szerzetesekkel…ezek nem ismerik a kívülállókat..ezek nem voltak emberek…nem is lesznek..ezek az eső teremtményei.
- Sam !Gyere már!
- Viszlát Mike !
- Viszlát Sam!
Lassan becsukódott a busz ajtaja és mi álltunk George-al az esőben,és éreztem a magam mögött lévő forró vörös füstöt


A beavatás!


Egy hatalmas épület emelkedett fölöttem,szinte teljesen vörös volt és füst szűrődött ki belőle,valahol megvolt égve az épület oldala és helyenként vágások beütések találhatók rajta
- Szerintem…induljunk…- Szólt halkan George
- jó!
Megálltunk a nagy épület előtt és feltekintettem a füstre,majd az előttem álló ajtóra amin ez a felirat volt”Emberek,az emberekért”.
- Mi ez a kiírás George?
- Ez egy régi monda..kb..920 éves…jobb lesz ha megjegyzed…a beavatottaknak kötelezően kell tudniuk ezt kívülről. Nem mintha ez olyan nehéz lenne.
- Értem…
George kopogtat,majd az ajtó kitárul és egy furcsa kinézetű kicsit kövér, koszos ,csuklyás ember néz ki rajta
- George…..már vártunk(rám néz) látom itt a kis kegyenced is…Ne várassuk meg a „többieket”
- Ezek tudnak rólam?- Suttogom
- Cssss!- Szól rám George
Amint beléptünk elém tárult egy nagy kék füstös terem ,ahol bárpult helyezkedett el és kb. 8-10 ember volt benne,szólt hangosan a zene és fénycsóvák mindenütt. Olyan volt mint egy disco.
- Hé emberek odanézzetek megjött a jó öreg Mr. George!- Szólt harsányan egy 50 körüli alacsony férfi
- Szervusztok fiatalok!(felnevet)
Hé Pain! A szokásosat kérem!
- Máris adom George!
- Hé George,hogy mennek a bolonddal a dolgok?- Szolt oda nyugodtan egy igen kigyúrt öltönyös férfi.
- Figyelj Chris, azt hiszem ezt már egyszer megbeszéltük. Ne…soha…de soha ne hívd bolondnak a doktort!
- Jó jó…nyugi ..nyugi..mert ha igen?Mit csinálsz?megversz?- Hangosan felnevet a mögötte lévő 4 ember.
- Nem…- George hírtelen felemelte a fejét és a szeme elkezdett vörös és sárgás fényen izzani,és közben folyt szeméből a saját vére. Hírtelen nem tudtam mit csináljak,inkább hátraléptem,nagyon féltem…Próbáltam nyugtatni magamat és összeszorult a gyomrom….George ránézett az Chrisre és Chris elkezdett rángatózni majd elkezdett kifolyni a saját szeme. Először csak habzott a szája,a szemgolyói füstölögtek. A lába rángatózott szeme és a szája füstölt majd pár nyögés után az egész ember összeesett.
-19 !- kiáltott fel George
-Mi 19?- Kérdezte az egyik ember
-19 Silver Cove lakossága mától…megszabadultunk egy idiótától aki már tudta a sorsát…nem az utolsó eset volt,hogy ilyen történt…
Hírtelen megfogta a karom és hátrarángatott egy raktárba
- Mi volt ez George?
- Jól figyelj rám! Ezt nem láttad,és ha lehet egy szót se senkinek.
- De mivolt ez?
- Biotelepatika. Ez egy olyan képesség amit csak Cove kiválasztott emberei kapnak meg. Akik segítettek Cove erejét - vagy úgyis mondhatnám lakosságát - növelni.
A lényege,hogy kivonom az esőből a radioaktív gamma sugarakat elektromágnesesség alkalmazásával majd ezt telepatikus úton a személy agyába vezetem, aki szétroppantja az idegrendszerét,és közben az én agysejtjeim is romlanak.
Nem tudtam mit tenni ,ez az idióta már 20-adjára csinálja ezt.
- De mit?
- Sértegeti Cove teremtő atyját,a professzort!
- De az még nem jogosít fel arra…
- Mire?Mire Sam!?Mire nem jogosít fel?
- Hát …
- Még sokat kell tanulnod barátom…nagyon sokat. Induljunk!
- Rendben- Bólintottam,majd végig gondoltam,érdemes volt e Cove-ba visszajönni…Egy zöld ajtó előtt álltunk meg a bárpulttól 3-4 méterre hátul amin a következő felirat állt:” qui aqua 'inv sapiens”
- Te George,ez milyen nyelven van?
- Pssszzt!- Csitított le.
George bekopogott majd,kinyílt az ajtó és hasonló az előzőhöz csuklyás, C2 ő egyenruhás egyén nyitott ajtót majd merev magas hangján megszólalt:
- Kérem a jelszót!
George tiszta lelkiismerettel nyitotta ki száját majd nagyon gyenge spanyolos kiejtéssel indította el a nyelvével a szöveget mely így hangzott:
-’ Ego sapiens’!
- Lépjetek be!- Mondta,valamivel mélyebb hangon a csuklyás illető.
Lassan elindultunk befelé az ajtón és egy nagyon sötét kékes,sötétkékes,vöröses fényekben izzó szoba tárult elénk. Olyan érzés volt mintha feljutottam volna a mennybe,de volt ebben valami bizarr is ami nem hagyott nyugodni. Az ajtó mögöttünk becsukódott,a sötétkék fény erős lett és minden fény körülötte elhalt és csak a sötétkék fény maradd élő. A fény elhalásakor megjelentek a beavatottak mind a 8 ott volt,ezt onnan tudom,hogy 8 van ,hogy 8-at számoltam. Én és George vagyunk a 9-10. Hírtelen George félrelökött,hogy menyek arrébb majd ő meghajolt a beavatottak és a mesterek előtt és intett,hogy én is tegyem ezt
- George?
- Csak tedd amit mondtam!
Majd ezek után egyszerre kezdett mind a 8 beavatott és a mesterek kántálni egy szöveget mely így hangzott:”
de'subiunco que 'ex subiunco ele supluo cove'orbis”.
Egy ideig hallgattam,majd én is beszálltam és mondtam velük együtt a latinos kiejtésű szöveget.
Egyik pillanatról a másikra végignéztem mindenkin és egyre gyorsabban mondogatták a szöveget és én is siettem vele. Egyre hangosabban és gyorsabban, és majd újra hangosabban,majd a szöveg gyorsasága szinte kirepült a számon.
Minden pillanatot felemésztve elkezdett fájni a fejem és teremben lévő összes ember elkezdett előre hátra lépkedni mintha csárdásoznának. Azokban a másodpercekben elkezdett a rosszlét kergetni majd George-ra néztem majd magam elé és újra végig a többieken a mesterek felül kiabálták a beavatott tanítványaikat és hírtelen elkezdett dörögni az ég!az utolsó pillanataimat éreztem beavatottként amint hírtelen beszakadt az épület teteje és beesett az eső!minden fény megszűnt a teremben és nagy ködös füst áramlott be az esővel együtt ami nem rendítette meg az embereket. Tovább kántálták a szöveget és én is velük együtt mondtam. Féltem ha abbahagyom megszakad a rituálé lánca és kitagadnak Cove-ból. De'subiunco que 'ex subiunco ele supluo cove'orbis ,csak ez járt az eszembe és nem tudtam abbahagyni. Csak kántáltam a szöveget amint egy villám belecsapott a beavatottak körébe és egy fiatalembert halálra sütött majd a körülöttük lévő emberek meg sem moccantak,én sikítani tudtam volna,de a többiek természetesnek vették. Még az sem okozott nagy dobverést amint végig spriccelt mindenkin az ifjú ember vére és testdarabjai. Minden elkötelezettséget vállalva tovább kántálták a szöveget.
Majd a kántálás elhalt egyik pillanatról a másikra. Teljes csönd és sötétség borította be Cove egét és az épületet. A szöveg még mindig a nyelvemen volt és tudtam volna tovább is mondani,de követtem őket mind egy kisbárány a mamáját.
Majd mindezek után az egészre tett egy lapáttal,hogy megjelent az eső, újra visszatért,de előtte tett egy kis kitérőt nálam is. Beesett az eső a szobába de mindenki ezt is természetesnek vette és senki nem szólt egy szót sem,de talán nem is kellett volna nekem sem megszólalni.
- Mi a franc ez a borzalom? Mit képzeltek magatokról?
Kik vagytok ti?Hogyan hagyhattátok ezt?Ki oltottátok egy ember…(de a szót belém fojtották és nem mondhattam el azt amiért valójában itt vagyok és amit végignéztem)
-18 - Kántálták egyszerre hangosan George-al együtt,de akkor már tudtam mi a 18..18 Silver Cove lakossága.


lakosság 18
*


Mrs .Emma P. Stewart ismét mint mindenreggel kiment a Peace street jobb oldalára. A ball oldalon lakott ,majd megöntözte az Öreg Jim Donoverry virágait melyek már legalább 1 hete nem kaptak rendes vizet. bár az eső esik ,de nekik nem az a radioaktív szennyezett „mocsár” kel amit a „jó isten” ad a Priver Casablanca egeiből,hanem valami kényelmes normális Cove-i” „öntözet”ahogy Mr. P.Stewart hívta
Miután végzett a locsolással visszament a hotelszobába ahol egyedül ő lakott és körül nézett nincs e valami különösebb tennivaló a szálloda körül vagy éppen a szállodában. Takarítani nem sokat szokott. Régebben mikor még itt élt Mr. Stewart is akkor tudott ki után takarítani,de mióta feláldozták 4 éve szegényt az eső birodalmának , azóta nem sok dologban veszi ki a részét.
Sokat áldoztak mostanság is, de régebben is sok volt az áldozat. Ahányszor nem áldozunk annyiszor dőlnek le épületek vagy éppen történnek furcsa balesetek mint például 1987–ben ledőlt az Empire State Buildingnek titulált és hozzá nagyon hasonló hatalmas felhőkarcoló több száz és ezer irodaházzal együtt majd a benne lévő 8 emberrel.
Mindig több volt Silver Cove lakossága az 1987-es években de a millennium számításától kezdve egyre csökken a lakosság. A 2000- év nem, de az azt követő évek sorra gyalázták le Cove közigazgatási egységeit majd politikai és misztikai kultuszát.
„Mintha lenne neki „- gondolták olyakor Silver Cove lakosai.
Mrs .Stewart fia és lánya Bostonban élt és talán még mai napig is ott élnek,mióta Mrs Stewartot magához vonzotta Silver Cove .
Néha mindig kimegy az utcára és rátekint a valóságra,hogy miért is van itt?Ő lesz a következő?


*
Jerry ma is kinyitotta a boltot bár nem számított vevőkre és úgyis mindig az öngyilkosság jár az eszében, azért mégis csak várta a vevőket. Sokszor jutott eszébe,hogy majd elviszik a beavatottak egy nap . Majd feláldozzák és őt is halálra marja a radioaktív sugárzás.
Szabadidejében folyamatosan varrt és varrt. Régebben a királynőnél volt szabó. Divat menedzser ,de mióta már nincs ott azóta neki is csak a varrás jutott és ,hogy egésznap a boltban üljön várjon sorsára és,hogy eljöjjenek érte a beavatottak.

*
Cove több utcából,térből , városrészekből, negyedekből ,és több parkból áll.
Ezek között rengeteg épület,ház,felhőkarcolók és az „Empire State Building” másolata.
Este 10 óra fele még lehetett látni ahogy az öreg Bill Cutburg ballag ki az egyik hatalmas felhőkarcolóból ,hogy felszedje az újságot.
Miután felszedi,- szinte mindig 10 óra fele éjszaka-mindig ,legalábbis alkalom adtán pillantást vet az egészen fiatal Lucy Bryann-re aki az utca másik felén lakik, nem közvetlen vele szemben.
Lucy szép volt,kecses és nagyon fiatal.
Nem igazán jött ki a házából,mert nem tudott beilleszkedni Cove életébe,de valamilyen szinte sikerült neki,hogy reggelente- legalábbis valamelyik reggel- kimegy a boltba és megveszi a napi kajáját vagy a két vagy három napit is.
Bill állandón rápillant amikor kimegy az éjszakába. Általában világos fény szűrődik ki Lucy házából és mindig az ablakon néz ki és vagy a semmibe bámul vagy a csillagokat nézi az égen ahogy sorakoznak egymás mellett.
Mikor Bill észreveszi,hogy Lucy rápillant egyből elfordul és amikor Lucy már nem néz Billre akkor vagy visszavonul a felhőkarcolóba,vagy még kb.10 percig nézi.
De senkit nem nyugtat,meg az-az öntudatlan helyzet,hogy egyszer mindenkit felkell áldozni az esőnek.
Immáron mindenki ,még Lucy is beletörődött ebbe a tudatba és így is éli minden napjait.
Cove egész lakosság ,mind a 18 fő- bár még sosem számolták meg,de olyan kevesen vannak ehhez a városhoz,hogy kár lenne számolgatni és mondanak egy 20 hoz közeleső számot és amikor meghal valaki mindig levonnak belőle,de régebben megvolt 40 is Cove- belevan nyugodva ebbe és ,ha kell ha nem önként is feláldozzák magukat,mert őszintén valahogy megszerették ezt a várost, és mi tagadás én is.


*


Ma ismét fáradtan és álmosan tértem magamhoz a „Tired Travelled” szállodába,mert hát oly sok szálloda és szálloda lánc volt a városban de ez a név megfogott mert így jobban eltudok majd aludni.
A felkeléssel vannak itt a problémák igazából.
*

George már várt a buszpályaudvaron és én kb. 35 perc késéssel oda is értem. Nem értem miért nem tud eljönni értem.
- Na?Hol voltál?- Kérdezi George türelmetlenül.
- Bocs a késésért,de fontos elintézni valóm volt a szállodában.
- Oh igen? És mi ha szabad tudnom?
- Hát ő izéé..fogmosás, reggeli zuhany, ja igen és fel is öltöztem.
- Nagyszerű,de most indulnunk kell mihamarabb!
- Miért?
- Ígértem valamit neked ha jól tudom.
- Igen?
- Azt hiszem igen .- Vágja rá George bizonytalanul.
- És mit?
- kiviszlek Silver Cove-ból és elmegyünk Vailbe.
- Vailbe?- Hírtelen összeszorult a gyomrom és széttudtam volna verni a fejét ennek az idiótának ,ezért az ötletéért.
- Igen!Vailbe!
- De,de…ezt nem tudtad volna mondjuk pár évvel ezelőtt is közölni velem véletlenül ne adj isten?
- Jaj Sam!tudod ,hogy ez lehetetlen. Maximum 2 napra tudlak kivinni Cove-ból.
- Ja értem.
- Jó ,akkor most felszállunk a Cove Gate megállóhoz induló buszra és kimegyünk Cove-ból. Kb. 3 év telhetett el…vagy 4
- 4?…Szép mondhatom, kis iróniával még örülök is neki. Hiszen milyen lenne már,hogy bejelentenek halottnak aztán közlöm velük 1 vagy 2 év után ,hogy mégsem haltam meg. A 4 egy szép szám.
- Jól van zsenikém inkább azon gondolkozz kit akarsz meglátogatni és hogyan…- Közli George majd rágyújt egy cigire.
- Hát igazából arra gondoltam…
- Besétálsz hozzájuk és közlöd velük,hogy sziasztok 4 éve meghaltam ,de visszatértem.
- Nem igazán ez volt a célom.
- Akkor ügyködj rajta,mert ha az eső rájön,hogy elhagytuk Cove-t akkor újra fogyni fog a lakosság és nem önszádunkból áldozzuk magunkat fel. Legalábbis én miattad fogok meghalni.
- Jól van! Értelek! Sharonhoz megyünk!
- Értelek ,akkor oda,de előtte mond el hol lakik mert az eső segítségével kell odajutnunk,másképpen a titoknak annyi és több napot utazunk.
- De hát már mondtam,még te hoztad fel Vailt!
- Jah,már emlékszem. van ott egy régi barátom ,szeretném megnézni él e még vagy mi van vele és van egy befejezetlen kártyapartim is a Vail Surender nevű kocsmában.
- Oh…akkor ez a te magánügyed…én csak majd..szerintem…a nővéremet látogatom meg és ennyi.
- Oh..ahogy érzed ..majd ketté válunk és…
- Tudom! Én tudom!
- Jó…akkor induljunk,mert ránk sötétedik és…oh..miket beszélek nem lesz semmi ha ránk sötétedik- Mondta Geroge és eldobta a cigarettát.


Szabadság!
Vagy mégsem?

Miután befejeztük az érdekes beszélgetésünket Georgeal ami semmihez nem vezetett mint egyetemértéshez ,elindultunk egy sárga busszal amivel Mike vitt el minket,Mike az-az úr aki bemutatta nekem Silver Cove oldalait és George barátja. Itt vezetik a buszokat együtt mind a Evil heaven-en,a Rain Streeten,az ABC Streeteken,a Peter ST.-n stb. George és Mike élvezi,de most a busz egy különleges,számomra különleges helyre. Ahhoz a kapuhoz amin kb. 2 éve jöttem át ,de most ha megtehetem vissza sem jövök.
George persze megpróbál majd állítani,de ellent tudok azt hiszem állni neki is meg a drágalátos esőnek is ami őszintén mondva már halálra idegesít,mert nem hiszem el,hogy egy modern világban amit gépek üzemelnek és hihetetlen felfedezések tartanak ,meg ilyen dolgok mint az eső bármikor is befolyásolni tud,vagy irányítani,bántani bárkit is.
Az ebbe a pláne,hogy Vailbe indultam,és ha 2 év kellet ahhoz,hogy eljussak oda,akkor elmegyek,és bepótolok két értékes évet.
Bár Cove-ban az élet csak pár hónapnak tűnt, max. egy fél évnek,de gyorsan megy itt az idő. Túl gyorsan…de vár a szabadulás pillanata…


*

- Na !tessék gyerekek!- Mondta Mike hírtelen felkiáltva és letett minket Cove kapujánál.
- Köszönjük Mike, igazán hálásak vagyunk.
- Hé George aztán tartsad féken Sam-et ,nehogy elkapja a szabadulás édes illata és valami rosszaságon törje az eszét.
- Mire gondolsz?- Kérdeztem meglepődve.
- Oh…szerintem tudod te azt.Na jól van gyerekek nekem még megkell kerülnöm az ABC Streetet,további jó mulatást,szökést._felnevetett.
Mike elhajtott és ketten voltunk a kapu előtt,én és George és rajta láttam egy kis félelmet,hogy mi lesz ha elkapnak bennünket…vagy még rosszabb.
- Szerintem induljunk,mielőtt még valaki esetlegesen rajta kapna minket?
- Rajta kapna?Huhh! Kilenne olyan szemét,hogy képes lenne rohadék módon elkapni beköpni minket a C2-ősöknek ,hogy elkészülünk menni?
- Jó kérdés…tudod vannak ilyen Cove függő állatok akik ezért a városért élnek,ebben van az életük.
- Mint a professzor?
- Pontosan,Sam- Nézegeti a kaput,majd kaparja le róla a rozsdát és egyre jobban tolja előre,hogy kinyíljon.
- 200 év rohadék van ezen rajta,Sam.
- Rohadék?
- Rozsda,rárohadt rozsda. - Úgy nézett rám mintha hülye lennék,majd elfordult és végül is sikerült arrébb tolnia a kaput és így ki is nyílt majd rám mutatott,hogy mennyek előre.
- Én?- Kérdeztem furcsán.
- Bizony,te- majd ismét rágyújtott.
- De…
- Semmi de Sam..semmi de!Mozgás!
- Jól van,jól van!
- Majd ha te tudod visszacsukni ezt a 130 kilós kaput akkor „jólvanozzál”!
- Ccak furcsa volt,hogy amikor én voltam itt akkor még nyitva volt.
- Nyitva?!- Kérdezte rám meredve majd kiesett a dohány termék a szájából
- Igen,nyitva…..- Mondtam teljes lazasággal
- Az lehetetlen…..
- Miért? Akkor ,hogy jöttem be,ha kisem tudom nyitni főnökúr,kérem tisztelettel- Lehet,hogy nem ez volt a poénok pillanata
- Te Sam!
- Ige..?
- Lehet,hogy nem vagyunk egyedül. Lehet,hogy ….
- Lehet..ho…?- Kérdeztem ismétlően
-Na húzás innen!- Mondta baromi gyorsasággal majd elkezdett futni min az őrült.
- Gyerünk!!!!Nyomás a kocsiba!!!!Mire vársz?- Ordította,majd egy reccsenő hangot halottam magam mögött és elkezdtem üvöltve futni utána,és éreztem az a valami követ minket.
- Áááááááhhhh!Mi ez az egész george?
- Futás ostoba!!!!!
Futottunk ahogy csak tudtunk és ,futottam utána,majd a következő pillanatban megpillantottam az autóját,egy barna Wolzwagen golf volt.
Ő üvöltve és félelemmel kinyitotta a kocsi ajtaját és bevágta magát majd kinyitotta a hátsó ajtót és beugrottam a kocsiba hihetetlen gyorsasággal,majd miután végre beültünk elkezdtem lihegni mint egy kiver kutya majd mindenegyes pillanatot átgondoltam az életemben.
- Ne gondolkodj Sam…már vége. Mondta teljes nyugodtsággal George mintha az előbb a semmi elől menekültünk volna.
- Mi van??Vége ?Mégis a fasznak van vége szerinted?
- Hé-hé-hé….semmi gond…Leráztuk ..A fémtárgyakra nem hat olyan durván mint ránk.
- Ránk?…miért mi kik vagyunk?
- Beavatottak te nagyon okos!C2-ősök,csuhások,itt lakók.A beavatottak idegrendszerét pusztítja majd kontrolálja,ez az idegrendszeri működést eredményezi a féle képpen ,hogy a vegetatív idegrendszert szabályozza amint eléri a nagy agyat.
- De mi George?Mi?
- Hát az eső Sam…Az eső!
Abban a pillanatban nem tudtam mire gondolni,csak arra,hogy ha egyszer tényleg elkap akkor nem tudok majd mit csinálni,és végem lesz,sajátbeavatottjaként fog irányítani mint valami bábút.
George lassan rám nézett majd elfordította tekintetét. Egy pillanatig azt hittem,rendesen felidegesítettem azzal,hogy már több mint 1 éve itt vagyok és fogalmam sem volt olyanról,hogy talán valamilyen okból kifolyólag az eső tehet nekünk keresztbe.
- Tudhatnád már!- Kiáltott fel George.
- Értelek George,csak olyan nehéz elhinni mind ezt mikor…
- Mikor?Mikor..mi?Sam megkell értened”a világon nincs jó sem rossz,egy dolog van a hatalom és azt a gyengék nem tudják megszerezni. A hatalom olyas valaki vagy valami kezében van például a buddhistáknál Buddhánál van a hatalom,a keresztényeknél Istennél van a hatalom,a zsidóknál Jahvénél,vagy mohamedánnál Allahnál vagy bánom is én minél vagy kinél. Egy dolgot jegyezz meg fölöttünk is áll hatalom,bármikor rendelkezhet..pedig ez nem egy kurva vallás hanem egy kibaszott kelepce..úgy bizony ,Sam egy rohadt kelepce melybe te meg én meg a többi szertebaszott társadalom és a sok nyavalyás kurva nyavalygós lakossal akiket idesodort a az eső!!!
Lassan elfordítottam tekintetemet. Kicsit megrendített George „hegyi beszéde” és megrökönyödve néztem rá mint egy tudatlan ember. Közönséges volt bár az a helyzet,de éreztem valamit,hogy valaki,vagy „valami” figyel minket és nem vagyunk egyedül. Láttam George,hogy valami nyomasztja majd egy könnycseppet figyeltem meg a szemében,és kiábrándulva Cove-ból beindította az autót és elindultunk a West Pt. Streeten egyenesen North Vail felé.

*

- Sam! .- Szólt hozzám egy kis idő elteltével George de nem nézett rám.
- Igen?
- Légy szíves húzd fel az ablakot,tudod rossz hatással van „ránk”.
- Ránk?- És éreztem,hogy megint valami idóta kérdést tettem fel amire én is meg ő is tudjuk a választ mégis vártam valamiféle magyarázatot erre az ostobának látszó kérdésre.
- Ránk.. nem tudom mit nem lehet ezen érteni…ha befolyik az eső megdöglünk,aztán kitörölheted a seggedet a 2 éveddel amit Cove-ban töltöttél…mert haszontalan volt(lassan felkuncog,majd rágyújt egy Heliconra.
- Te George?- Kérdeztem hírtelen George-t miközben megpillantottam egy West Vail 4 km-es táblát az út szélén,majd kicsit távolabb tőle kurvákat ahogy autókat szólítanak le,valószínűleg a Vail Side-on lehettünk.
- Igen?..Mit akarsz már megint?
- Bocsánat,de nem gondolod,hogy túlzásba viszed ezt az egészed?..Vagyis hát azt akarom mondani,hogy túlzásba viszitek ezt az egész Cove dolgot,mármint nem hinném,hogy bármi komoly lenne,ha elhagynátok a várost. - És megint irtózatosan hülyének éreztem magam ezzel a kérdésemmel is. George felém fordult majd elkezdte:
-1987-ben,pont az európai rendszerváltások évében,vagy még azt hiszem előtte kerültem ide az apámmal Cove-ba.
Borzasztó éjászkákat nevettünk,és sírtunk,sőt egyszerűen bőgtünk át Cove utcáin. Egy nap viszont megunta ezt az egész őrültséget,és lőn” láss csodát elhagyta a várost. Végignéztem ,ahogy kilép a kapun és amint kilépett azon nyomban elkezdett esni az eső,és csak arra lettem figyelmes,hogy agyonüti egy villámcsapás és csak füstölgő maradványok látszanak belőle.
Csak ennyire vesszük,komolyan!
(hírtelen megint elkezdett szólni magamban több ezer kérdés,hogy miért?,hogy?,mikor?,de most csak is egy kérdés volt fontos!
- Ne haragudj George,de akkor mi miért nem sültünk el.
- Tudod,az esőnek vannak bizonyos..na basszus!
- Mi van?
- Zsaruk,hogy rohadjanak meg!maradj csöndben majd én beszélek.
George lassan lehajtott az útról és lehúzta az ablakot,majd mosolyogva várta,hogy a közrendészeti alkalmazott a személy gépjárműhez lépjen.)
- Jó reggelt!- Köszönt illedelmesen a fakabát.
- Reggelt .- Szólalt fel teljes unalommal George.
- Kérhetnék esetleg,jogosítványt,személyit,forgalmit,és biztosításokat,na meg persze a jól bevált személyes iratokat..
- Persze,hogyne,mindjárt.
George elkezdett kutakodni az autóban,és a zsebében,de semmiféle papírt nem talált a kocsiban,csak egy büntető cédulát ami kb.4 éves volt.
- Hát az-az igazság..hogy..
- Jogosítvány nélkül vezetett,és súlyos szabálysértést követett el,miszerint,nem mutatott fel forgalmi engedély,valamint egyéb személyes okiratot,jogosulást bármilyen fajta vezetési engedélyre,korlátozásra,és mint látom nem hiszem,hogy rokkant,vagy nyugdíjas.
- Ez így igaz,de…
- Kérem szálljon ki a járműből..
- Tessék?
- Azt mondtam szálljon ki és a barátját is ugyanerre szólítom fel!
- Hogyne persze máris .- Szóltam félénken,de gyorsan.
Mindketten kiszálltuk és a parancs szerint az autó mellé álltunk
- Figyelmeztetem,hogy joga van hallgatni,ajánlom őrizze meg ezt a jogát,de ha nem bármit amit mond felhasználható önellen a bíróságon,továbbá ha nincs ügyvédje a bíróság kötele kijelölni eget vagy a…
- Van!- szólt közbe George.
- Oh,igazán?
- Persze!ez az úr itt mellettem,bemutatom Sam f..
- Ezt majd a bíróságon!
Gyorsan lebilincselő élményben lehetett részünk,ugyanis bilincsben beültettek a redőgépjárműbe,majd elhajtottunk a Vail-i Rendőr főkapitányságra.


*

Egy fél óra alatt megtettük a távolságot,ám az autózás közben is telt érdekes az idő, miszerint George nem bírta a helyzetet normál körülmények között felfogni, és hatástalan módon elkezdett veszekedni a rendőrökkel és kínos helyzetbe hozni engem meg önmagát is.
A rendőrök lassú szavakkal lecsitították ami George-t kicsit idegesítette ,de megnyugodott és azt láttam rajta valami felcsillant a szemében és ötlete támadt,méghozzá nem is rossz ötlete. Amint megérkeztünk a kapitányságra kiszálltunk a rendőr gépjárműből majd kicsit körül néztem az utcán, majd az épületre tekintettem.: Police Department of Vail- Ez állt az épületen majd jobbra nézve megtekintettem a Vail Hill Cemetery nevű kis temetőt,ami a rendőrséggel pont párhuzamosan terült ez a Corneli ST.-en.
Az utca,nagyon tiszta volt tartva,mellettünk terült el egy nagy sárga posta,mellette meg egy alig látható Bank. Nézve ezt a várost kicsit emlékeztetett gyermekkoromra ,hiszen rengeteg időt töltöttem el itt Vail-ben,amikor csak erre jártunk hálaadásra,vagy karácsonyra. Gondoltam arra is,ha lesz időm kicsit körül nézek és megkeresem a Vail’s Siracusa nevű, Portugál éttermet ahol általánosságba a születésnapomat töltöttük.
Néha még gonoszul is néztem a szüleimre miért kell ennyit utaznunk azért,mert születésnapom van. sajnos az igazság szem előtt volt,nem lesz időm Vail-ben járkálni,legalábbis amíg lenem rendeztük ezt a rendőrségi ügyet.
- Kérem kövessenek - Szólalt meg egy tiszt a kapuból. Mi utána indultunk majd megálltunk amíg a tiszt beírja a titkos rendőrségi kódot amivel az ajtó nyílik. Tisztán emlékszem arra,hogy nyomott 3-as,5-öst és A-t és G-t. Ezeken kívül rengeteg számot ütött még be.
miután az őr kinyitotta az ajtót én George-ra néztem majd tettem egy kérőd tekintést rá mire így felelt halkan:
- Én beszélek,neked kuss van!
Ezekkel a szavakkal hitette el velem,milyen nagy menő tud lenni.
Halkan én mégis hozzá szóltam kérdő tekintetemmel kicsit figyelmeztetve:
- Ha nem érünk vissza napnyugta előtt Cove-ba ,nekünk végünk. Ugye tudod?!
- Tudom,de most mit csináljak ?mit vársz tőlem?ezek a kibaszott zsaruk mindenre képesek,benntarthatnak évekig is!
- Ne félj míg engem látsz!Ügyvéd vagyok!- Mire George elmosolyodott majd leültettek minket székekre egy ajtó mellett. Az ajtóra az volt kiírva: Vail Baleset megelőzési osztály vezető. Majd alá ez a név:Philiemon C.jhons
- Itt várjanak,majd együtt bemennek ha hívják magunkat. - Szólt ránk egy nagyon,magas,kissé kopaszodó úriember.
- Na ezt baszhatjuk ha még ki is hallgatnak. Egyszerűen tudtam,hogy nem fognak elengedni ,addig húzzák ezt a rohadt ügyet amíg lenem jár az időnk,de a holnapot nem éljük meg soha!- Bosszankodott George viszonylag normál hangon.
Sokáig ültünk ott,legalább fél órát,közben nézegettem az ajtókat. Szép kis helyiség volt,inkább folyosó. Vaj sárgára volt festve az egész és 3 ajtó és körül vett minket,vagyis szemben volt velünk.:Tárgyaló Terem, és a Tea Konyha.
- Jöjjenek,a főnök várja magukat .- Szólt felénk ugyanaz a markáns ,magas kopaszodó rendőr.
Lassan,lassú,léptekkel haladtunk befelé majd leültünk egy-egy székre és kissé félelmetes módon nézett szembe velünk az osztályvezető.
Sötétkék egyenruha volt rajta,egy iroda helyiségben ültünk,a fickó mellett számítógép volt az asztalon,és a szobában virágok és két fekete ülő garnitúra is volt.
- Melyikük Sam Fear?- Szól hozzánk az osztályvezető.
- Én vagyok!- Kaptam magamhoz.
- Értem,szóval maga ügyvéd,jól van elmehet..-
kicsit értetlenül néztem rá,majd félénken lassan kivonultam a szobából,de nem mentem ki teljesen a szemközti helyiségbe ültem le ahol minden tisztán hallatszott.
- maga George Jeferson Houston. Igaz?
- Igen.
- Értetlenül állok maga és az ügyvédje előtt.
- Miért?
- Mert a nyilvántartás szerint ön kb.50-60 éve halott,az ügyvédje 2 éve eltűnt.
- Van ez így biztos úr.
- Van,van,de nem kéne így lennie,a kormány végleg kinyilvánította halálukat,a családok milliókat kaptak utánpótlásként,ha a családok,vagy a kormány megtudná hol létüket,vagy hogy egyáltalán élnek,a milliós pert akasztanának a nyakukba,vagy esetleg cak vissza kellen hitelezniük azokat a pénzeket.
- De a helyi bankok akkor a számlánkat is megszüntették.
- Nézze Mr. Houston,nem akarunk bajt,nem akarunk misem pereket,és kártérítéseket,úgyhogy vegyük meg nem történtnek a dolgokat.
- Tessék?
- Jól halotta,most maga és az ügyvédje kimásznak az ajtón és többé nem mutatkoznak a maguk érdekében hivatalos ill. Személyes közegben.
- Akkor én indulok is,köszönök mindent viszlát!
- Nincs mit,igazán…
George lassú léptekkel kijött az irodából majd rám szegezte tekintetét.
- Mindent halottam.
- Jó,most mennyünk,szabadok vagyunk,jobb ha minél előbb elintézzük a dolgunkat,ez mindkettőnknek jobb lenne .- Mondta nemes egyszerűséggel George.
Majd gyorsabb léptekben vissza se nézve elhagytuk a baleset megelőzési osztályt,majd az egész épületből kiléptünk.


Visszanéz a múlt…


- Most meg hova mész?- kérdezte George
- Ja..semmi semmi,csak szeretnék kicsit körül nézni a városomban,ha nem gond persze
- Nem,de ne feledd még a nap letérte előtt vissza kell térnünk abba a porfészekbe.
- Persze,hogyne,tudom- Majd lassú léptekkel elindultam a sikátorból és kiléptem a Police Department streetből.
Amikor kifordultam egyből megakadt a szemem a Vail Hill cemetery- ami pont a sikátorral szemben nyílott az út túloldalán.
Próbálok visszaemlékezni,hogy jeles alkalmakkor miket csinálhattunk itt,hmmm…
Talán halloween- kor,amikor kijöttünk csoki vagy csalunkot játszani az itt élő barátaimmal,emlékszek kb 13éves lehettem,és minden alkalommal kijöttünk ide a vail Hill Cemetary-be üvegezőst játszani,miután persze már elvégeztük a dolgunkat a házaknál.
Emlékszek ott volt a kis asztmás Billy Straight,meg a hihetetlenül gazdag tedd Jhonsonn is aki természetesen mindig több ajándékot kapott ilyen alkalmakkor ,mert jóban ismert volt a környéken. Elvileg az apja valami kisebb stúdiónak volt az igazgatónak a rádió állomáson,úgy 5 éve találkoztam is vele,3 millát szakított az apja és az anyja balesete után.
Megkérdeztem ,hogy nem aggasztja –e az eset,de ő csak annyit mondott:”jobb ez így”- és talán azért mondta,mert hajtotta a pénz szaga és már úgyis várta,hogy meg kaphassa azt a nyavalyás pénzt,vagy csak bele nyugodott az egészbe,és bár a szülei csak 56 évesek voltak,de neki mégis olya mintha 70 évesek lettek volna,szerette volna talán,hogy meghalljanak,hogy ne szenvedjen édesanyja a ráktól,vagy édesapja ne szenvedjen a felesége miatt,de mondom:,lehet,hogy csak a pénz miatt volt.
Volt a környéken egy lány is akit jeles alkalmakkor sokszor meglátogattunk a criminal St-en ahol volt a kórház is.
Jessica Olsonn- nak hívták,nálam volt idősebb egy évvel,de mindig velünk jött a temetőbe,szinte minden évben üvegezni.
Nem tudom miért abban az időszakban is eléggé népszerű játék volt,hát még most.
Mindig volt egy vágyam amióta megismertem Jessy-t.
Minden évben az üvegezésnél leakartam smárolni,persze egyik évben sem sikerült igazán,kivéve a megismerkedésünk után 3 évvel.
16-17 éves lehettem akkor,ő pedig már betöltötte a felnőtt évét is.
Hiába lettünk felnőttek a Vail Hill cemetary örök békét, és barátságot hozott nekünk minden évben.
Egy olyan 6-7 éve voltam itt Vail-ben és akkor találkoztam Jessyvel és Mark Locke-al aki ugyancsak velünk volt mindig halloween idején a temetőben.
Amikor itt jártam egy 7 éve Vailben- Jessynél aludtam,és meg is történt aminek megkellett történnie,bár nem voltam büszke rá,hogy (bár nem az első) részegen kellett meg tennünk hajnali 3-4 fele,de jó volt.
Első csókunk után 1 és fél évet jártunk,aztán kiszerettünk egymásból.
Csodálkoztam is,hogy ennyi idő után még lefeküdtünk.
Lassan el kéne indulnom a temető mellett és el innen,mert az emlékek…az emlékek nem vezetnek sehová.
Ha a temető mellett ballra elfordulok szinte egyből a régi házunkhoz érek,de nem volt kedvem elmenni oda,bár megakartam látogatni a nővéremet,de semmi kedvem nem volt hozzá,ha elkönyvelték hogy halott vagyok legyen is így.
- Sam!
Egy lány fut felém,egy hosszú szőke hajú lány,pár fehér lap van a kezében.
- Sam!
- Igen?- Ideér hozzám,majd meghajol ,és hangosan feltűnően liheg,majd érezni leheletén a friss parfume szagát.
- Sam,én én hogy is mondjam..
- Igen?Kihez van szerencsém ?
- oh,Samy már meg sem ismersz?
- Bocsánat,de eléggé rövid a memóriám
- Nem hinném,hogy a szüzességed elhagyását a memóriádnak köszönheted.
- Jessy?Te vagy az?
- Hát persze,ennyire megváltoztam?
- Hát ,nem de nem emlékeztem rád.
- Tessék?Ennyire felejthető csaj vagyok?
- Vagyis hát emlékeztem,csak nem úgy,régen volt.. tudod?
- Jó, jó,ne mentegetőzz,inkább mesélj,hogy vagy mi lett belőled?
- Gyere ,üljünk be aa…
- Hova?
- Hát nem tudom,régen voltam itt és nem tudom milyen új kávézók,vagy presszók nyíltak itt..
- Joe presszója még működik,csak a fia vette át,és a M.Lutehrking ST-n nyitotta meg.
- Rendben van,akkor meghívhatlak?
- Kötelező ..ugye tudod?- Majd felnevetett


Egy régi „barát”

Joe presszója még 1977-ben nyitott meg. Úgy tudom az Öreg Joe St. George meghalt és ennyi ugrik be nekem is. A Fia vette át a helyet. Kellemes kis hely. Halk zene szól,dohány szag,parfume és sör illata árad szét a levegőben.
- Mesélj Sam hol voltál?
- Én,hát én tudtommal a coloradoi…
- Tudom- Vág közbe jessey
- Nem az érdekel,hanem mit keresel itt és miért mondta be a tv,a rádió,és minden hivatalos szerv,hogy meghaltál?
- Mi?
- Jogilag már nem élsz.
- Hogyan?
- Én is csodálkoztam,de nem bőgtem mikor megtudtam a hírt
mindig és éreztem,hogy te még élsz valahol,csak látvány technikailag nem itt.
A szüleid nemrég elköltöztek innen kicsit messze.
A nővéred itt maradt,és ápolja a sírod.
- sírom?szüleim ?hol?mi?ki?miért?hova?
-jójó,várj egyszerre csak egyet kérdezz sam.
Lényeg a lényeg,hogy a sírod,jelképes,mivel a holttestedet nem találták meg,majd a halálod után 3 hónappal,a szüleid innen,piszok messze,a világ másik oldalára költöztek.
- Hova?
- Nem hiném,hogy érdekelne
- Jessey! Hol vannak?
- A halálod után,bár nem tudom,hogy e miatt - e,de Frezno-ba költöztek.
- Miért mentek volna ilyen messze?
- Kitudja,lehetséges,hogy váratlan okuk akadt,vagy munka,vagy csak nyugalomra vágytak.
- Freznoban?Ahol egy perc isten baszta nyugalom sincs.
- De most a lényeg,hogy te hol voltál?
- Nem tudom,pillanati sokkban voltam,vagy kómában,majd egyszer csak felébredtem Vail mellett. -Muszáj hazudnom valamit,sosem tudhatja meg hol voltam
- Értem,de hogy lehettél kómában,figyelj Vail-ben szerencséd,hogy senki nem tudja,legalábbis majdnem senki nem tudja,hogy meghaltál,a szüleid meg a nővéred kaptak értesítést
szerintem,jobb ha itt maradsz mert ha kimész Loss Angelesbe,vagy ne adj isten Boulderbe,Chicagoba,vagy Texasba,esetleg Washingtonba,akkor megtalálnak,és vagy bírósági ügyed lesz vagy nem tudom,vagy rengeteg adminisztráció,és kitudja,téged újra akarnak majd „éleszteni”,mert a világ szemében meghaltál Sam,nem létezel. Szóval? Hol voltál Sam?Mi ez az egész?
- Nem tudom,fogalmam sincs,talán…nem tudom Jessey olyan zavaros most minden.
- Hát akkor te olyan vagy mint „az ember Cove-ban”
- Mi? Honnan tu…
- Ez egy régi mondás,az indiánok idejéből.1877 körül találták ki,melyben a legenda szerint volt egy kihalt modern város a város határok között,de csak bizonyos időszakokban jelenik meg,hát nem nevetséges Sam?
- De! Marhára vicces. – Mondtam apró iróniát belecsempészve a mondatomba.
- Na ezért mondtam,hogy mit a ember Cove-ban.
Mert ő sem tudta hol volt,elveszett és senki nem találta meg. Mindegy,most hogy ezt lezártuk,és kérlek tényleg ne mozdulj el sehonnan,legalábbis Vailből ne!Gyere el éjszakára hozzám,ha nem jelent gondot akkor aludj nálam,majd aludhatsz a vendégszobában.
- Köszönöm Jessey,igazán sokat teszel értem.
- Rendben és most akkor mesélj magadról kicsit.
- Rólam már sokat tudsz jessey,semmi különös nem történt velem,annyival tudnál többet,hogy elvégeztem a jogi egyetemet majd ügyvédnek álltam,piszok jól keresek,és hát hogy is mondjam,a kapcsolataim rajtad kívül nem alakultak jól.És most te jössz.
- Oh! Hol is kezdjem…
A kapcsolatunk után megtaláltam álmaim második férfiját,és hozzámentem.
Ám előbb elvégeztem az orvosi egyetem,egészségügyi karának,szülésznői szakát,lediplomáztam,hozzámentem Jason-höz majd 3 hónap után elváltam.
Most újra megpróbálkozok az orvosi egyetemmel,de most onkológus leszek,így a nevem mellé odakerülhet a várva várt „Dr” kezdés,mint amilyen neked is van.
- Igen, csak nekem jogi van ,neked orvosi lesz.
- Igen….
- Hányadik éved ez?
- Hát negyedik,vagyis most fogok diplomázni,ez az úgynevezett kemény időszak, a vizsgák időszaka.
- Értem..
Jessey folyamatosan bámul,egyfolytában néz,és nem tudom mit lát rajta,majd 3 perces figyelgetés után végre megszólal.
- Nem tudom,de még mindig van valami benned amibe szerelmes vagyok Sam….Sosem felejtem el az első csókot,és az első együtt létünket.Furcsa,de az-az érzésem,hogy ha tényleg meghaltál volna,szerintem én öngyilkos lettem volna.
- Ne mondj ilyet Jess..
- Pedig így van Sam,szeretlek.
Nem tudom miért,de borzasztóan jó pasi vagy..mindíg is az voltál.
- Te pedig iszonyatosan jó csaj vagy,különleges, szexuális, izgató képességekkel .- Mindketten felnevetünk
- Induljunk Jess,későre jár és…
- Tudom,,mennyünk. Ideadnád a kabátomat légy szíves?
- Persze!- Majd mikor átadtam a kabátját beszippantottam édes illatát,ami elárasztotta magát az egész orrüregemben.


Újra együtt..


Itt fekszek Jess szobájában és arra várok,hogy kihozza azt a fránya martinit és újra egymásba borulhassunk félrészegen..Persze ez csak álom marad ,Jess kanapéján ülök aki süteményt süt éppen,és közben azt kérdezi kérek e ásványvizet…
Én lassú igennel válaszolok,kissé flegma módon.
- Hogy,hogy itt vagy Vailben Sam…még mindig nem tudom ezt elhinni.
- Ha egy percre leülsz,megbarátkozol a helyzettel ,hogy itt vagyok és a történetemben megígéred ,hogy nem fogsz hülyének nézni,akkor elmondom…
- Húha- Jön ki a konyhából-Ez aztán nagy monológ volt…
Mindketten egy gyors mosolyt vetünk egymásra,én rágyújtok a mellettem lévő Piros Marbhoróra és Jessey Leül mellém.
- Na,mesélj nagyfiú..hallgatlak.
- Rendben van..a történetem a következő…- Már kezdenék bele,mikor hosszú farkasszemet vetünk egymásra Jesseyvel,majd én közelebb húzódok hozzá és leejtem a cigarettát. Jessey először értetlenül néz rám,de nem tudom magam türtőztetni és lágyan megcsókolom,ő pedig visszacsókol.
Egy hosszú csókolózás alakul ki kettőnk között,majd ledobom a cipőmet ő pedig a sajátját és mindketten gyors ütemben elkezdjük ledobálni magunkról a ruhákat és rohanunk jessey hálószobája fele. Amikor megérkezünk az ágyhoz jessey lelök engem az ágyra és elkezdi a sajátját és az én ingemet is kigombolni.
- Ez már komoly Jess…
- De azám..Az ám…
Majd elkezdünk hevesen csókolózni egymással amikor már mindkettőnkön csak egy alsó nemű van.
Jess elkezdi a saját alsóneműjét levenni,amikor én is elkezdeném akkor int egyet hogy ne.
Én abbahagyom amikor az övé már lenn van. Rám mászik majd,hírtelen beindul nálam az erekció,amit kicsit kellemetlennek érzek Jess előtt.
Ő egyre lejjebb megy,és gyengéden leveszi rólam az Puma bokszeralsómat amiből kiszabadul a szerelem…


*

Reggel 6 óra van. Jessey még alszik,de én már fenn vagyok,és azon elmélkedek mennyi időt pazaroltam el itt ahol vagyok,mennyi időt kell még itt eltöltenem..és mikor halok meg?
Nehéz kérdések ezek ,de nem untatom vele magamat. Lágyan megcsókolom az alvó Jesseyt és kimászok az ágyból,majd elkezdek felöltözni.
A gatyámat nem találom. Mindenhol elkezdem keresni,az ágy alatt,a nappaliban,majd megfordulok és ott találom Jessey kezében aki előttem 3 méterre áll.
- Elakarsz menni?
- Figyelj Jess,ezt te nem érted,ez nagyon bonyolult..az életem romokban van így és nem akarlak belevonni…
Kilépek az ajtón magam mögött hagyva a szerelmet,a világomat, a múltamat,a lényegemet,a tegnap éjszakát és önmagamat is.


Lépcsők


Már lassan 2 órája,hogy elhagytam Jess házát,majd egész Vail-t is.
Gondolkoztam azon,hogy talán bennem…talán bennem van a hiba és nem azokban az emberekben, akiket szeretek.
Istenem!Olyan rossz ötlet volt újra összejönni Jessel,így nem csak neki,hanem saját magamnak is adtam egy fájdalmi impulzust.
Lassan,el kéne indulnom vissza Cove-ba,mert George már biztos keres,és nem akarok neki is egy „szívrohamot” azzal,hogy hová tűntem.
Felkelek a padról amin már egy 2 órája ülök,majd elindulok az M7-en vissza Cove-ba ami eléggé közel van. Gyaloglással mérve kb.egy 2,49 mi.
Természetesen senki nem látja a várost,csak én,mivel én vagyok egyedüli itt a környéken aki beavatott,és az eső úgymond kiválasztottja….belezavarodtam…
Az életem eddigi szakaszai mindig valamilyen láthatatlan lépcsőkből épültek fel,de ezek mint élet lépcsők és nem szerelmi,vagy karrier lépcsők.
Megszülettem,felneveltek,iskoláztattak,egyetemista lettem,diplomát szereztem,dolgoztam,meghaltam,feléledtem,beavatott lettem,megszűntem létezni.
Ezek a lépcsők jól kezdődnek,de az ,hogy meghaltam és mégsem,ez engem is nagyon zavar,sőt nem csak zavar,hanem egyszerűen megőrjít. Tényleg,elkellene gondolkoznom azon,hogy tényleg ez a valóság e,és nemcsak beleálmodom magam ebbe a zűrzavaros rémvilágba. Látom magam mellett a földeket,házakat folyókat embereket,és tényleg úgy gondolom,hogy ez valóságosnak látszik,hiszen egy álom nem képes ennyire reális képet adni.
Ám amint megpillantom Cove rozsdás vaskapuját, és több ördög mintával felszögelt szobrait a kerítéseken, rájövök, hogy ez nem lehet álom sem valóság… Ez maga a pokol!
Belépek Silver Cove rozsdás, és mégis esőtől ezüstösen csillogó vaskapuján, melynek tetején ördög kinézetű gnóm, groteszk szobrocskák csücsültek.
A kapu nyílását nagyon hangos nyikorgások kísérték, miközben a vízcseppek egyeletlenül csöpögtek le miközben a fény átszűrődött majd megtört bennük. Becsukom magam után a kaput, s ugyanolyan léptekkel haladok be a városba, mint ahogyan ideértem.
Újra és újra elmegyek búsan, magányosan, kirekesztve a házak, felhőkarcolók, utcák mellett. Elgondolkodok az életemen, a családomon, a magánéletemen, aztán újra a családomon. Visszagondolok a barátaimra,’s egy pillanatig még George is eszembe jut. Rágondolok szerecsen fekete bőrére, a 3 piros pöttyre az arcán. Egy kicsit mindig Morgan Freeman jut eszembe róla. Geroge is őszül hátul.
Lényeg a lényeg, hogy ezek az utcák, házak, terek már sajnos magukhoz láncoltak az „évek” folyamán. Elgondolkodom,hogy amikor én elindultam otthonról,hogy meglátogassam a családom,lehetséges,hogy ez így volt megírva,hogy nekem rá kell tévednem az utakra. Azokra az utakra, amik elhoztak engem ebbe a világba. Rá kell döbbennem, hogy nem tudnék élni ezek nélkül a falak nélkül amik körbevesznek. Az ember elhatárolódik az őt körbevevő falaktól,de én nem. Ki kell mondanom,hogy megszerettem a folyosókat amiken átkell mennem ahhoz,hogy jól érezzem magam. Az életem és a lépcsők már eltűntek .Innen már nincsen tovább vagy felfelé a lépcsőn,itt már az hosszú vízszintes folyosó van,és a végén a halál,vagyis az ,hogy feláldoznak. Már nem hiányzik a család, a testvéreim,a szüleim.
Persze vannak emlékeim, de bátran jövök vissza ebbe a városba, és nem félek sem attól,hogy esni fog,sem attól a város lakói minek gondolnak,sem attól,hogy mi lesz George-al.
- Hol a francba vagy már George?- Kiálltok fel hangosan az ég felé emelve tekintetem, majd választ várok.
Senki nem felel,nem mintha bíztam volna benne ,hogy valaki válaszol. A várost a tilalom ellenére mégis itt hagyom és Freznoba indulok. Nem hagyom ,hogy a világ és a Tv társaságok azt higgyék meghaltam,mert igenis élek. És ha majd esik az eső kitalálok valamit,hiszen nem lehet az akkora baj. Valaki!Válaszoljon!!!
Sötétség következik.


???????


- Egy,kettő,három,töltés! Még egyszer egy kettő három,töltés! Gene impulzust 480-ra!Hátra!Töltést kérek!
Fájdalmat érzek a mellkasomon,valaki folyamatosan nyomja. A szememet nem tudom kinyitni. Vasat érzek a számban és nyál helyett valaki folyadékot. Büdös van. Lehet,hogy saját magamat érzem. Fáj a szemem és 10 másodpercenként megráz valami. Suttognak az emberek. Hol lehetek?5 perce sincs,hogy ott álltam C.O.V.E-ban. Mi ez a nagy fájdalom?Hírtelen újra belém csap a mennykő.”Töltést!- szól egy mély férfi hang.”
- Hátra emberek!- Töltést 500-ra!Egy,kettő,három töltés!
- Van pulzus!
- Rendben ,mindenki hátra!
- Sinus Braycardia 90-szer!
- Szikét!A glioma több helyen sérült!
- John ,biztos,hogy…?
- Süket vagy Ford,azt mondtam a glioma sérült,te agyatlan!Ha nem vágom fel 10 percen belül a gerinchasadék melletti járatot,a beteg meghal!Értetted Ford?Érted amint mondok te faszfej!?
- Igen George…,csak..
- Akkor pofázás nélkül ide a szikét,vagy baszhatjuk a műtétet,és ezt a szerencsétlent is!
- Tessék George!
- Dr. Houston megjött a labor!
- Várjon Jess ,éppen vágom ezt a kibaszott gerincvelőt.
- Azt hiszem ezt mégis látnia kéne!
Az orvos elmegy és egyedül maradok. Veszekednek, nem érzek fájdalmat,mégis mindent hallok és tudom,hogy felvan nyitva a hátam. A fejem egy kis lyukas párnába van belenyomva,ami viszonylag kényelmes,úgy érzem. Nem látok semmit,bár a szemhéjamon átvilágít egy erős fény,így tudom,hogy világos van,.Azt is tudom,hogy műtőben vagyok,csak azt nem ,hogy miért.
Lépteket hallok,az orvos visszajött.
- Mindenki talpra!Tumor van a gerincvelőn!hagyjuk a bypass-t!
- Hol?
- 14 es csigolya és a gliomák között.
- Nem tudjuk George!Értsd meg,nincs időnk és elvérzik.
- Nem hagyom meghalni Ford!Nem hagyom meghalni!És ha rajtam múlik nem is fog!
- Rendben. Csináld egyedül!
Lépteket hallok,majd egy ajtó becsukódik.


32 évvel ezelőtt.


- Itt a gyermek?- Kérdezte Vasilij Zsukov,miután rágyújtott a szivarjára.
- Itt van uram!Épp és egészséges.
- Rendben van! Szép munkát végeztél George!
- Mi legyen vele uram?
- Vidd el az örökbefogadási kérelmet benyújtott családhoz, Peter és Amanda Fearhez. Ők Colorado államban laknak,és tegyél róla,hogy amint betölti a 30.életévét a család hagyja el. Így szólt a megállapodás. Ők ezt tudják.
- Értettem uram!Én mit mondjak neki?
-A nevedet hagyd meg,de ne tudja,hogy orosz kém vagy. Valami beavatottakról szóló mesét nyugodtan beadhatsz neki.
- Az ami a Jones ügyben használtunk jó lesz?
- Jó!Persze,hogy jó.
- Hány éves vagyok?
- Mondjuk 52 mit tudom én. Az a lényeg,hogy a mese jó legyen.
- És hogy juttatom el a városba?
-A testedre műhold teleportációs öv van,azt használd! Majd Nyikov elmondja hogy működik.
- Értettem uram,minden világos már csak az nem ,hogy hogyan tudnék feszültséget kelteni,hogyan jutassam ki?Mi legyen a külvilággal?
- Orvos vagy George,te ezzel ne törődj ez nem a te dolgod. Az amerikai kormány tud a kísérletről ez a lényeg. A fő cél,hogy ne találkozzon senkivel,s régi csajjal,se a szüleivel a „halálát” követően. Más részről a városban magától kialakul a konfliktus. Csak azt használd amit a Jones ügyben is. A jó hazugság képességedet.
- Igen is uram!Indulok.
- Menny! A taxi kint vár.
Vasilij Zsukov még szívott egyet a szivarjából majd kidobta a Volgográdi Respty- Torony tetejéből.


33 évvel később

33 évvel később George Houston vagy eredeti nevén Grigor Stojanovics ,visszatért Volgográdba ,hogy közölje Vasilij Zsukovval ,hogy az orosz kormány által elindított,ám az amerikai kormány által támogatott C2-es kísérlet befejeződött.
Hosszú idő után rájött,hogy nem lett volna szabad egy születendő gyermeket kivenni az árvaházból,amerikai szülők kezére adni,és kijátszani az életét. Most,hogy visszatért nem olyan egyszerű belátni azt,hogy egy küldetés végül is teljesítettnek nyilvánítható ámde elbukott.

*
Volgográd,2010 január.

- Uram a 33 évvel ezelőtt rám bízott küldetést elvégeztem. Bár azt hiszem volt egy kis hiba.
- Nem számít Grigor,hiszen a küldetésnek vége. Feltudjuk írni tehát,hogy az ember mindig alkalmazkodik és nincsen tökéletes világ. Nem tudunk olyan világon teremteni ami tökéletes lenne.
- Értem uram, akkor elmegyek.
- Induljon!


A Tökéletes világ.
Milyen a tökéletes világ? - Egy pasi naplója 9. rész
2009.09.13. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen lehet egy tökéletes világ...
Sziasztok!

Miről írhatna az ember, amikor a főszerkesztő ráparancsol, hogy összeszedi magát, és betartja az ígéretét. Azaz, rendszeresen megírja azt, ami a fejében van. Miután az ember nem lázad a főnökasszony ellen, megteszi azt, ami az elvárás vele szemben. Szerencsére olyat még nem kért, hogy jót írjak.

Elkezdtem azon gondolkodni, hogy milyen lehet egy tökéletes világ. Azokat természetesen nem vettem bele, hogy béke legyen, mindenki szeresse egymást, és boldog legyen. Ezek kivitelezhetetlenek. Például ha valaki szeret katonáskodni, az nem lesz boldog, ha nincs háború. Még nem teljes és rendezett a lista (sőt, elég kezdetleges, így szerintem ez visszatérő téma lesz addig, ameddig nem szól rám valaki, hogy most már fejezzem ezt be). Tehát a tökéletes világban...
...nem kell állandóan adatlapokat, kérdőíveket kitölteni. (Ilyenkor már attól is rettegek, hogy a nevemet sem a megfelelő rubrikába írom.)
...reggel fél nyolckor nincs olyan szaga néhány embernek a tömegközlekedési eszközön, mint ha öt napja nem fürdött volna (a hetes buszon sokszor a hányinger kerülget, és arra gondolok, hogy milyen szaga lehet az illetőnek estére)
...levágják annak a kezét, aki olyan állami pénzt visz haza, amiért nem dolgozott meg (természetesen itt lehetnek fokozatok, aki kevéssel beéri, csak az ujját veszti el, aki sokat pakol a talicskájába, annak tőből mindkettőt és az egyik lábát is)
...nem megy be a palacsintasütéskor keletkezett szag a szobába a véletlenül résnyire nyitva felejtett ajtón.
...folytatják a Jó barátokat
...a Viasat3 ismét műsorára tűzi a Két pasi és egy kicsit
...a szolgáltatás ára és a szolgáltatás minősége egyenes arányban van egymással ...megnyeri a Bajnokok Ligáját az MKB Veszprém.
És ami még eszembe jutott, de talán több magyarázatot igényel: a budapesti kétéltű városnézés nagyobb karriert fut be, mint a budapesti metró. Ez azért jutott az eszembe, mert mindkét jármű elsőként indult el a Kontinensen, mindkettőt a britek előzték meg, viszont azt nem szeretném, ha a 4-es metróhoz hasonló sebességgel készülne el a RiverRide negyedik kétéltűje. Én egyébként már ültem rajta, és remélem, hogy a jövő hónapban a CsakCsajoknak.hu regisztráltjai közül is kipróbálhatják húszan a párjukkal. Ezen dolgozom és szeretnék sikerrel járni, Ti segítsetek azzal, hogy regisztráltok. Na, sok szépet kívánok Nektek és még többet valakinek, akinek az alábbi videót küldöm, mert sokat gondolok rá
Forrás:
http://www.csakcsajoknak.hu/hir-1/pasik-klubja/milyen-a-tokeletes-vilag-egy-pasi-naploja-9-resz

Impressum

Texte: Az utópia ,a szó eredeti, legszűkebb jelentésében olyan átfogó társadalomelméleti-államelméleti elképzelés, amely az adott korban megvalósíthatatlannak látszó, eszményi társadalmi berendezkedést rögzít. A kifejezés Morus Tamás Utópiájának, 1516 címéből származik, de e mű előzményei már az ókorban megtalálhatók; a legnevezetesebb közülük Platón Állama. Ismertebb utópiák Francis Bacon Új Atlantisz című értekezése és Campanella Napállam című társadalomfilozófiai dialógusa. Nagyon nehéz azonban meghúzni a határvonalat a teoretikus és szépirodalmi utópiák között, ráadásul e művek műfajbesorolása is szerteágazó.
Tag der Veröffentlichung: 10.11.2010

Alle Rechte vorbehalten

Widmung:
Kovács Benjámin